Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1. szám - Heilmann József: Babits Mihály hazafogalmának főbb ismérvei a Hazám! című verse alapján

Heilmann József • Tanulmány

59

sorának felszólító Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat! mondatát követően, a 6. sortól előtérbe kerül a költői én, erre utalnak a megszaporodó egyes szám első személyre vonatkozó igei (megszülettem, építettem) és névszói személyragok (lelkem, szemem). Babits szavai tehát egyre személyesebbé válnak. Majd költői alakzattal, szemléletes ellentéttel érzékelteti saját gyerekkori produktumai, homokpalotái és a házat szerző nagyapa teljesítményének összemérhetetlenségét:

Amit én emeltem, mind homok volt: de nagyapám háza bizton áll még s éveimből, e fojtó romokból hogy révébe meneküljek, vár még.

E sorokat különösen költőivé és személyessé teszi az áttételesség, mely az életrajzi adatok tükrében rávetül e szakasz jelentésére: Babits életének kudarcai, betegségei miatt (esetleg költői művének kevésbé maradandó vagy éppen hiábavaló voltától félve) alulértékeli önmagát, s „a maga életét eredménytelenebbnek érzi, mint a házat építő, vagyont gyarapító elődeiét”. (Kardos, 1983:345) A kórházi kezelés után Szekszárdon lábadozó Babits számára a szülői otthon valóban a megpihenés, a révbe jutás biztonságát jelenti. A strófa tanulsága szerint az otthon, a szülőház a költő hazafelfogásának legbelső, legszemélyesebb mélyrétege.

A költő hazafogalmának következő alkotóeleme a szülőváros, melyről a második strófában vall. A nyitó, intonáló sorban a röpülj felszólító módú igelak helyett a kelj fel, lelkem önmegszólítással veszi kezdetét a szekszárdi szemle. Először fentről, légi felvételre emlékeztető hangulatos képet kapunk a városról. E „légi fotón” feltűnnek a kötet címadó motívumai, a kötet egészén végigvonuló sziget és a tenger képe:

...az egész kis város

mint egy árchipelágus vár nyájas

zöldje közt a tenger akácfának.

Valóságos mediterrán hangulat születik az árchipelágus (szigetvilág, szigettenger) idegen szó, a nyájas zöldje közt és a tenger akácfának jelzős szerkezetek sajátosan egyéni szórendben összefűzött a hasonlatában. A nominális stílusú hasonlat sűrítettségét több stilisztikai eszköz együttes alkalmazásával éri el Babits. Az olyan főmondati utalószó és mindennemű igei szófaj hiánya, a nyájas/zöld jelzős szerkezetet kettétörő áthajlás, a rím és az emelkedett hangulat kedvéért alkalmazott szokatlan szórend, az inverzió a birtokos jelzős szerkezetben, és nem utolsó sorban a sziget és tenger képét felidéző görög szó mellett a nagyon sok, azaz tengernyi jelentésű tenger