Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1. szám - Vilcsek Béla: A jelen(lét) embere

ViLCSEK Béla • A jelen(lét) embere

49

egyszerre játékosan és bravúros szakértelemmel állítja össze és mutatja be a magyar költészet „aranycsapatát”:

[...] A kapuban Balassi Bálint a védőket egyre hajtja-űzi,

Az ellenfél skalpját békeidőben büszke zászlajára tűzi.

Arany söpröget; mindig megfelelő poszton áll,

Higgadtsága okát fedje mély balladai homály.

Előtte Ady és Petőfi, ki más, a két szélsőhátvéd,

S ha bármelyikük netán (kizárt!) apróbb hibát vét,

A védelem tengelyében ott süvölt rettenetes Milán,

Mellette füstbe ment terv átjutni a tű fokán.

A középpályás sor rég összeszokott, harcedzett triász:

A két Mihály mellett megvillan vitézül a titkos ász,

Berzsenyi, ki „sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben”

Termetéhez képest fürgén osztogat s ez nem kis érdem.

Csatárokról jót vagy semmit: ők az aranylábú gyerekek,

Nyugatos iskolán nevelkedett csillagok, vita itt nem lehet.

Babits a kapitány, gólzsák és kiművelt labdafenomén,

Ily’ kevés születik e zuhanáshoz szokott szürke sártekén.

Jobbszélen Kosztolányi dekázik s rúg számolatlan gólokat;

Kedvére cselezget, trükköz, több stílust váltogat.

A két mesternek középen büszke franzstadti géniusz segít,

Egy fejesgólért cserébe adná bőrkötés nélküli Összesverseit. [...]

(Vers FC: kezdő tizenegy)

Hagyománytisztelet és megújítás, klasszicitás és modernség, a Nyugat harmadik nemzedéke és a kortársi líra, avantgárd és klasszikus modernség, műfajok (és művészeti