Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - Urbanik Tímea: Mészöly Miklós mesterei
40 Új Dunatáj • 2009. március népmeséi formáját felelevenítő mesét tartalmaz (Mikorén kisfiú voltam), a többi történet a tündérmese műfaji sajátosságai szerint szövődik (Lencsemagból lett legény; Hajnalfia; Az égig érő fa). A füstben lakó vénasszony meséje átmenetet képez a két csoport között, a népmese helyett a néphagyomány hiedelmei, babonái jelentik forrását, melyek a falusi környezet mellett egy mágikus dimenziót hoznak létre, a két szint közötti átjárás lehetőségével. A babonák világából létrejövő mágia és a hétköznapi élet közti váltások a mese megoldásának hogyanját homályban hagyják. A torony meséjének törpéje a megismerés útját járja, itt már nem hősökről, hanem szereplőkről lehet beszélni. A medvék építette torony törpe által vágott ablaka pontosan akkora lett, mint ő maga, s ugyanúgy csak egy darabkát látott a tájból, mint addig. A hegy meg az árnyéka hasonlóan tanmeséi jellegű, finom didaktikával szintén az önelfogadásról szól. A keletkezésmondák műfaját felelevenítve, s visszájára fordítva nem a hegy keletkezését, hanem pusztulását meséli el. Itt már megmutatkozik a Mészöly-mesék azon sajátossága, mely a történetet gyakran az egzisztenciális vagy érzelmi kudarc közelében zárja le. A Kerti hangverseny hangulatának líraiságát a filozófiai sík finom bemutatása is erősíti. Minden viszonylagos, a vízcseppeket számon tartja a mesélő, s a harmadik vízcsepp hanggá változik át. „Mi az a fejsze ott a zsebedben? - kérdezte az öregember továbbra is csukott szájjal. - Az egy szög - mondta Jamma is ugyanúgy csukott szájjal. - Akkor lehet, hogy egyik se? - kérdezte az öregember még csukottabb szájjal. - Az lehet - mondta Jamma is még csukottabb szájjal.” A szögek és Jamma a szépprózából vándorol át Mészöly mesevilágába. A kisfiú Magyar novellabeli titokzatos szertartásait a mesében egy szertartásra való készülés helyettesíti. Jamma két évvel korábbi megérkezését ünnepük a mese szereplői a kerti hangversennyel. Az idősíkok egymásba csúsztatásával párhuzamban az átalakulások, átváltozások lehetősége sajátos mesei atmoszférát teremt. S mindez az elvarázsolt tűzoltózenekar egyik dallama, mely félúton maradt a szöveg és zene között. A délután meséinek sorát egy rendhagyó leltár zárja a Jelentés egy sosemvolt cirkuszról. A jelentés a cirkusz összes lehetséges módon történő lajstromozását jelenti. A cirkusz tagjainak felsorolását, az éléskamra tartalmának ismertetése követi, majd az ünnepi vacsora és beszéd után a búcsúelőadás bemutatása történik, majd az éjszaka helyzetképei következnek, s reggel a nyomok összegyűjtése. A jelentés és a nyomozás fogalmai játékosan összekapcsolódnak, egy játék kereteit teremtve meg a gyermek számára, a felnőttet pedig továbbgondolásra késztetve. S valóban határhoz érkezett a kompozíció, az este meséi következnek: „Nem szégyelljük, bevalljuk - kidőltek az apródesztendősök..- mondja a mesélő. Most kö
