Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - Urbanik Tímea: Mészöly Miklós mesterei
Urbanik Tímea • Mészöly Miklós mesterei 41 vetkeznek a felnőtt közönséget feltételező történetek, az író meséi után a mesemondó történetei. Az eredeti kötetkompozíció szerint ebben a részben főként a vak Fördősé a szó - őt is ismerheti már az olvasó a Magyar novellából a fuvolás csak néhány hanggal emlékeztet a hosszú délelőttre s a rövid délutánra. Az esti történetek többségének jellemzője, hogy nem juttatja el a mesét a szerencsés lezárásig. Az elbeszéléskötetekben is jelenlévő mesékről, történetekről van szó. Az ebben a kompozícióban elsőként szereplő mese a Farsang a Sötét jelek, az Alakulások és Az én Pannóniám kötetekben is szereplő történet, alcíme szerint: Variáció egy népdalra. Kilenc legény átváltozásokkal teli, riasztó vándorútjáról szól. Kökény kisasszony szép, metaforikus története többféle szinten értelmezhető, a hagyomány átörökítésének kérdése mellett, a megismerés egyik lehetséges természetrajzát kínálja, s a beavatódás a szellemi szintek mellett a szerelembe, a férfi-nő kapcsolatba történik. A Hét torony kedvence finom iróniával egy házasság történetét meséli el. A végkifejlet nem válik tragikussá, ám az értékek elbizonytalanítása után az e bizonytalanság fenntartásával befejeződő mese erőteljes hiányérzetet hoz létre az olvasóban. Mesteri az alapszituáció fokozása, a királynőt a nap minden percében elfoglaló ajándékvirágok teremtette abszurd helyzettel kezdődik, melyet a király vágyainak ajándékként való megjelenése (énekes lány, kutya) követ, s végül az erdőben lakó szarvasban valóban örömet találó királyné kedves állatának elpusztításában tetőzik. A mesei világ egy valóságos jelenség megfogalmazásának eszközeként jelenik meg, súlypontozva ezzel az író állásfoglalását, megoldás, feloldás helyett közérzeti nyugtalanságot teremtve. A Gyigyimóka és a Kitrikoty-mese egy-egy társadalmi probléma megjelenítői, melyek a mese világában még szélsőségesebb színezetet kapnak. A virágénekek hagyományát játékosan felidéző Virágok beszélgetése Jeszenák Kránicz történetét mondja el, aki egy pöttyös bogarat keres, amely a társnak, a boldogságnak, vagy az élet értelmének szimbólumát mind magába foglalhatja. Mindhárom virághoz egy-egy évszak társul, így a történet kerek egy év eseményeit mondja el, tavasztól tavaszig. Mindegyik virág egy-egy nőtípust képvisel, mindhárman szeretnék a keresett bogár szerepét betölteni Jeszenák életében, a boglárka szerint a bogár sárga, mint ő, a búzavirág kéknek mondja, a zsálya pirosnak. A Mészölynek oly fontos cervantesi gondolat: „az út mindig jobb, mint a fogadók” mesealakja Jeszenák, akit a keresés mozgat. A történetnek nem tétje a keresett bogár megtalálása, a végtelen lehetőségek mellett a keresés végtelenítését is lehetővé teszi a mesei világrend.
