Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - Komáromi Gabriella: "Iskoláim egykoron"
Komáromi Gabriella • „Iskoláim egykoron” 31 Németh Lenke személyében az 1 -2. osztály újra jó tanítót kapott. (Halmai Olivér a 3-4. osztályé maradt.) Az 1-4. összevont osztály szétválása után változott a tanítás rendje: az 1-2., illetve a 3-4. osztály hol délelőtt, hol délután járt iskolába, miután egyetlen tantermen osztoztak. Az éppen délutános kicsik októberben már sötétben értek haza. (Kényszermegoldás volt. Két tanterme volt az iskolának: egy az alsó és egy a felső tagozatnak. Akkor még nem volt kötelező a nyolc osztály, de lehetőségként Sárszentlőrincen létezett már.) Nagyon köznapian de kifejezően azt mondatjuk: még meg sem „melegedett” ez a kisfiú Sárszentlőrincen, a második osztályban máris Ercsiben találta magát. Rokonoknál lakott a vasútállomás épületében, de Alsórácegrestől mégiscsak távol. A bizonyítványán mindez nem hagyott nyomot. A második félévben Varga Ferenc tanító úrtól színkitűnőt kapott. Háborús idők voltak, a tanév már 1944. április 1-jén véget ért. (Néhány évvel korábban még ilyenkor adták ki a húsvéti bizonyítványt, mert sokáig ilyen is volt.) 1944. első félévéről üres lap tanúskodik a bizonyítványban. A harmadik osztály év végi népiskolai értesítőjét Sárszentlőrincen Komjáthy Irma írta alá. Lázár Ervin csaknem mindenből kitűnő volt. De a magatartása csak „jó”, a szorgalma pedig „változó”. De valójában ki tanította? Az 1944/45-ös csonka tanévben Halmai Olivér már a háborúban volt, felesége és gyermekei Jugoszláviába menekültek. Németh Lenke pedig elindult, hogy megkeresse az övéit, akik lakosságcserével kerültek a felvidéki Galántáról Békéscsaba környékéra. Tanítói lakásából a háborús Sárszentlőrincen „kórház” lett. A nagykamaszok iskola helyett sebesülteket hordtak. A csonka tanév második félévében (ami azért egy kicsit tovább tartott, azaz július 15-én ért véget) Komjáthy Irma tanította az osztályt, ahogy az a bizonyítványban áll. Lázár Ervin szinte küszködött emlékeiben a zűrzavarral: „Akárhogy erőlködöm - írta -, őrá [Komjáthy Irmára] nem emlékszem. N. Lenkére annál inkább, de a bizonyítvány szerint ő elsőben tanított. Harmadikban már elég komisz gyerek lehettem, rémlik valami Lenkével szembeni hadiláb.”13 Az a bizonyos „hadiláb” korábban volt vagy később. Kisiskolásként hol ezt, hol azt rejtett „Lenke” osztálynaplójába vagy tanári székének párnája alá. Nyolcadikban, amikor Németh Lenke éppen matematikát tanított, egy egyenlet megoldása körül támadt ribillió. Lázár Ervin és Szabó József a lehetséges másik megoldásra is rájöttek. Egy igazi matematikus örült volna ennek, Lenke tanító néni nem tudott. Hol ezt, hol azt kellett tanítania. A fáradtság, a bizonytalanság és a szorongás kitört rajta. De amíg Németh Lenke alakja elevenen él Sárszentlőrincen, Komjáthy Irmára kevesen és alig emlékeznek. Lázár Ervinnek van
