Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - Komáromi Gabriella: "Iskoláim egykoron"
30 Új Dunatáj • 2009. március Első osztályban a második félév magatartásjegye azt mutatja, hogy kevesebbet szorongott, otthonosabban mozgott, és ennek következtében a gyerekcsínyek mezején kibontakozott. Némelykor csak pajkos volt, játékos, vidám, meg-meghúzta a lányok varkocsát, az iskolatárs Tóth Márta (Sárszentlőrinc későbbi magyartanára) máig emlékszik rá. De mi tagadás, néha a komisz kölöknek is nevezhetjük. Járt ezért akkoriban körmös, és előfordult, hogy tanítás után bezárták a tanterembe a „rosszcsontokat”. (Bevett szokás volt a pedagógiai gyakorlatban, és Lázár Ervin nemegyszer a „rosszcsontok” között volt.) Már nyolcadikos kamaszok voltak, amikor egy ilyen fogságban a „természet” parancsára ki kellett volna már menniük, de az ajtó, az ablak zárva volt. Az öreg, agyonfarigcsált iskolai padok tintatartóit használták. Ha a kamasz Lázár Ervin olvasta volna már a Gulliver utazásait, megoldásként bizonyára eszébe jutott volna a kályha. De valljuk be, a „diákcsíny” szó múzeumba került a zsarolások, az iskolai lövöldözések, gyilkosságok évadjain. És hol voltak az Aranysárkány legvásottabbjaihoz képest a kamasz Lázár Ervinék? A tanulásban Lázár Ervin mindenkor rendületlenül helytállt. De vajon kitől kapta első osztályban az év végi bizonyítványt? „(...) elővettem az értesítőmet. Az első osztályt 1942-43, Sárszentlőrincen végeztem, tanítóm H. Olivér volt. És meglepetésemre N. Lenke, őt mindig a harmadik osztályhoz kapcsoltam.”12 A népiskolai értesítő ma is ott van az íróasztalfiókjában, és az év végi bizonyítványt Németh Lenke „töltötte ki”. Lehet, hogy csak kitöltötte? Nem. A második félévben a nagyon fiatal Németh Lenke (1920-1988) tanította. Hajdani elsős osztálytársai közül már nem kérdezhetjük meg a dologról Nagy Juliskát, Töttösi Jancsit, Törjék Jóskát. De sokakat még igen. Ismerjük Drinóczi József, Szabó József, Kudimann György, Lézer György, Simon Margit, Sipos Katica, Szűcs Katica nevét az elsősök közül. Némelyiküket Sárszentlőrincen meg is találhatjuk. Szabó József ma is ott él az evangélikus templommal átellenben. Tanú arra, hogy a második félévben valóban Németh Lenke tanította az osztályt. Még a mozdulatai is élnek benne. Például: ahogy lehajolt, és kedvesen súgott valami személyhez szólót egy-egy gyereknek. Csak neki! Tudott fegyelmet tartani, adott körmöst is (senki sem akadt fenn akkor ezen), és ahogy mondják, néha „be is gurult”. De őszinte volt, mindig azonos önmagával. Személyiségek kellenek a katedrákra, őket nem felejtik el. Németh Lenke az volt. Senki se hallotta nevetni, de tudott mosolyogni, volt karizmatikus sugárzása, nőies varázsa. A nagyobb kamaszok megbámulták. A fotók alapján volt benne valami Karády Katalin-os is. A hajviselete, a figurája, a sötét színű rúzsa, az alt hangja. (Sokat cigarettázott, tüdőrákban halt meg.)
