Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - Komáromi Gabriella: "Iskoláim egykoron"
Komáromi Gabriella • „Iskoláim egykoron’ 29 dek, mint aki énekel. H. tanító bácsi hirtelen mozdulattal odahajol, a szám elé tartja a fülét. Máig ér a szégyen.”9 Halmai Olivér10 sokoldalúan képzett, művelt, okos pedagógus volt. Szigorú és következetes. Amit mondott, vagy amit ígért, abban nem kételkedett senki. Ha jutalmazott, akkor bármi is volt a jutalom, kincset ért. Egy toll az év végén nemzeti színű pántlikával - a hajdani tanítvány, Rekencz József szerint - annyit jelentett, mint egy olimpiai aranyérem. Egyébként ez a bizonyos toll szép írásért járt. Lázár Ervin ilyet nem érdemelt, de egy szem cukrot olvasásért igen gyakran. Az első félévi bizonyítványában ez áll bejegyzésként: „Olvasásból feltűnően szépen halad.” A bizonyítványt több mint fél évszázad múltán lapozgatva eltöprengett: „Tudtam akkor már olvasni?” Ugyan miért kételkednénk ebben? Tudhatott már korábban is. Csak az említett könyv, a szöveg nehézségi foka miatt a tolnánk későbbi évekre - de nem sokkal későbbre - a következő történetet. „Arra emlékszem - írta -, hogy finom, kesernyés levelű bokor (japánbirs?) alatt fekszem, és a Robinson Crusoe-t olvasom. Ez lehet, akkor volt, amikor még nem jártam iskolába. A címet fölolvastam Tusikámnak, persze fonetikusan, és ő kijavít, nem crusoe, krúzo. Azt gondoltam, kettőnkön kívül ezt senki sem tudja a világon. Jött a pálfai plébános, és én az orra alá nyomtam a könyvet. Tessék elolvasni, mi van ide írva. És mit tesz Isten, tudta a krúzót. Egy világ omlott össze bennem.”11 Egyébként nemcsak olvasásból tűnt ki Lázár Ervin. Népiskolai értesítője az 1-4. osztályban szövegesen minősített. Az első osztályos bizonyítványban a tantárgyak neve mellett csak jeleseket és kitűnőket találunk. Az év végén csupán írásból és énekből kapott jelest, mindféle másból kitűnő. Szorgalomból mindkét félévben dicséretes, de magatartásból csak az első félévben, a másodikban jó. A mai pedagógiai pszichológia biztosan azt mondaná róla, hogy élénk, eleven, ötletgazdag, kreatív gyerek, aki soha nem felejti el, hogy a tanulás a legfontosabb dolga. Az emlékezők szerint „nagyon rossz” volt, „égetően eleven”, mindig és mindenhol központ, de nem bandavezér. Ezzel együtt az is igaz, hogy fölülmúlhatatlan a csínytevésekben. Pedig mennyi mindenből kimaradt a bejáró tanuló. Már kamaszok voltak, amikor Győri Jancsi medika nagynénjének egy forintért békát kellett fogni. De békát fogni csak este lehet. Lázár Ervin már hazabiciklizett. Magas, erős, izmos kölyök volt, mégis ritkán verekedett. Világéletében hiányzott belőle az agresszivitás. A verekedések egyébként többnyire a focipályához kötődtek, ahol a gyerekek egyszerre voltak játékosok és bírók, a konfliktusok meg az igazságtevés pedig úgyszólván kikerülhetetlen dolog volt.
