Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 4. szám - Töttős Gábor: Hollós László - kettős tükörben

72

ÜJ DUNATÁJ • 2009. DECEMBER

jó disznógombát (Chiromyces Vitt.), sőt más egészen értéktelen és rongyos gímgombát (T. rufum Pico. T. panniferum), a nagy és kis kutyaorr-gombát (Balsamia Vitt., Genea Vitt.) és másokat kevernek.

Nálunk régebben keresett étel volt. Mátyus és Pák szerint még a gímgomba szimatolására kitanított ebet is hazánkban tenyésztették; de most hozzánk ez utóbbit Olaszországból hozzák. Több helyen hazánkban is terem a gímgomba, Nyitrában, Esterházy István gróf uradalmában 1874-ben 20 mázsa nyári gímgombát szedtek, de mostanában nálunk is inkább a külföldi jut piacra.”

Ennyiből azt gondolhatnánk, hogy az előkelő konyhákban és asztalokon szívesen látott vendég volt a föld e nemes gyümölcse, de meglepő módon azt tapasztaljuk, sokan tartottak tőle, s ez egy tévhitre vezethető vissza. Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar naplójában is olvashatunk arról az esetről, amely ezt megalapozta. Ha most mégsem ezt, hanem Németh László 1946-ban született Széchenyi című drámájából idézzük a megfelelő részt, azért tesszük, mert ebből kiviláglik: szinte napjainkig fennmaradt ez a vélekedés. A következő párbeszéd Babarczy alezredes s a gróf között zajlik: „Széchenyi: - Volna egy másik módszer: némely emberek igen gyorsan elszenderülnek. Á la Jósika báró. Babarczy: - Gróf úr azt hiszi, hogy a volt erdélyi kancellárt... Széchenyi: - Nem, ezt csak úgy hasonlatképpen mondom... Tudja, mi történt Jósika báróval? Szarvasgombát evett egy régi barátjánál. Annak a barátjának történetesen épp rossz volt a gyomra, és nem evett. A kancellár reggelre rosszul lett, s délre a fejében levő összes Palmerston-leveleket és magyar memorandumokat átvitte a túlvilágra. Babarczy: - Ez persze csak feltevés. Széchenyi: - Sőt üres gyanú. S akármi és akárhogy történt: gyanú fog maradni’.’ A szerző Az én katedrám című könyvében - immár 1983-ban! - a valósnak hitt háttér is előbukkan: „Egyik este Jósika Samu vacsorái nála. Erdélyben mint kancellár zsarnoknak számított, Bécsben már ő is forradalmár. Szarvasgombát tesznek az asztalra. Széchenyi nem vesz belőle. Jósika néhány nap múlva halott. Elmebaj-e fölhőkölni ilyen véletlenekre? »Nem menthetem meg magamat« - sikolt felénk április 1-jéről az utolsó üzenet.” Aligha gondolhatjuk, hogy Széchenyi pár nap múlva bekövetkezett öngyilkossága, amely országos megdöbbenést szült, ne kapcsolódhatott volna egy feltételezett szarvasgombás merénylethez.

A tévhitek masszív továbbélését mutatja az irodalom is. Jókai Az élet komédiásaiban az ókorból származó legenda bukkan elő. Az ilyen ünnepélyes percben rejlik a teremtés titka - súgá a hercegnő a reszkető Corysande-nak. - A kiáradó villanyosság termékenyítőleg hat növényre, állatra, emberekre. A villámlás alatt terem meg a szarvasgomba. Ez a tudósok által elismert tény.”