Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 4. szám - Töttős Gábor: Hollós László - kettős tükörben

Töttős Gábor • Hollós László - kettős tükörben

71

(1. o.), sőt 3. a gerebengomba (1. o.) Hydnum imbricatum nevű faja is szarvasgomba vagy szarvasnyelv.”

„Gimgombafélék (növ., Tuberaceae), többnyire földbeli, nagyobb, gumóalakú gombák. Spóratömlőjük húsos, gyakran levegőtartalmú meddő szövettel, v. hézagokkal kamarákra osztott szövetmasszában, vagy a gombatest laza fonadékában van. Ivadékcserjéjök nincs. Földben vagy a föld színén, leginkább fák alatt élnek, mert telepjök szívókákkal a fához erősödik s Mycorhizát alkot. Állati rothadásterméken csak kevés él. A földbelieknek több faja ehető, mérges nincs közöttük. A mérsékelt éghajlat gombái (88 faj), földbeli rejtettségök következtében leginkább az európaiakat ismerik, de valószínűleg másutt is nőnek. Genuszai a Tuber Mich., Balsamia Vitt., Elaphomyces (lásd ott), Terfezia Túl. vagyis az oroszlángomba stb.”

„Gímgomba (növ., trifola, trufola, szarvasgomba [részben, de ez helyesen a Clavaria], Tuber Mich.), a tömlős gombák rendjébe, a tuberaceák családjába tartozó és a földben termő gomba. Közönségesen csupán a burgonya-gumóra emlékeztető, jóízű gyümölcstestet értik alatta. Maga a növénye pedig fák gyökereinek nedvéből élő fehér moholy (mycelium), mely a gímgomba kiszedésekor részben penészképen csüng róla. Leggyakoribb a gímgomba tölgy- vagy bükkfa gyökérzetén, de más erdei, sőt kerti fák alatt is találták. Az ehető gyümölcstestet fekete, ripacsos porcogós héj burkolja be. Tömött húsa erősen márványozott, violaszínbe hajló szürke. Márványozása onnan van, hogy a kamrácskák ide-oda hajladozó sorai szorosan összesimulnak. Minden kamrácska hártyáján (hymenium) belül tömlőcskék vannak, amelyek 4-8-ával csoportosuló tüskés spórákat foglalnak be.

A gímgomba növénye az őt tápláló fának mindig legszélső gyökérzetén helyezkedik el s ennélfogva az utóbbinak tovahaladását követi. Nagyon valószínű, hogy a gazdanövénynek a gímgomba is hasznára van, tehát a gímgomba nem élősködő, hanem életközösségben (lásd ott) élő növény. A gímgomba penészszerű telepén ősz felé csomósodás következik be, mely gyümölcstestté dagad és megérve, spóráit a gyökérzet növekedése irányában szórja. A fekete gímgombát (Tuber melanosporum Vitt. vagy T. cibarium Pers.), a vörös gímgombával (T. brumale Vitt.) egy fajnak is tartják. Mindkettő ősszel érik, nagyon jóízű és kedvelt. A nyári gímgomba (Taestivum Vitt.) simább és vastagabb héjú, húsa világos színű. Ezt a hármat Franciaországban termesztik is (Périgord, Poitou) s a sertés vagy kutya szimatolásával évenkint vagy 40000 kilogrammot 300000 frank értékben szednek s nyersen, konzerválva vagy pástétomnak (Strassburg) elkészítve bocsátják áruba. Az olaszok a hagymaszagú főúri gímgombát (T. magnatum Pico), a nyári gímgombát meg a fodrosbelű gímgombát (T. mesentericum Vitt.) több helyen gyűjtik. A gímgombák közé a kereskedők a kevésbé