Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - Benedeczky István: Németh László neurológiai problémái, a "Homályból homályba" című önéletrajzi írás tükrében
64 Új Dunatáj • 2009. december Benedeczky István* NÉMETH LÁSZLÓ NEUROLÓGIAI PROBLÉMÁI, A„HOMÁLYBÓL HOMÁLYBA"CÍMŰ ÖNÉLETRAJZI ÍRÁS TÜKRÉBEN A „Homályból homályba” című önéletrajzi írásaiban (I. kötet 206. o.) így nyilatkozik önmagáról az író: „Egy évvel aztán, hogy az orvoskarra átiratkoztam, már a második év végi szigorlatokat raktam. Néhány napra félelmes anyagot tudtam, aránylag csekély munkával észben tartani. Most sem az anyaggal volt baj, hanem a szorongással. Attól féltem, hogy az idegbaj, valahogy lelepleződik ezek előtt a mégiscsak természettudományi professzorok előtt.” Ezekből a sorokból egyértelműen kitűnik, hogy az ifjú Németh László szorongó embertípus volt. Ki is mondja önmagáról a diagnózist: idegbaj! És attól fél, hogy ez lelepleződik. A szorongás és a félelem nem volt alaptalan. Igaz, hogy három szigorlati tárgyból (fizika, vegytan, élettan) kitűnően vizsgázott, „de anatómiából a félelmes és bogaras Tellyesinszky Kálmán voltaképpen megbuktatott, csak a másik három kitűnőm s az adjunktus közbelépésére engedett át”. Lélektani szempontból az a momentum érdekes ebből a szigorlati leírásból, hogy a vizsgázó Németh László nem akkor lett rosszul, amikor bukásra állt anatómiából, hanem akkor, amikor a kémia professzor a többi delikvenst faggatta, akik nem tudták a föladott kérdésre a feleletet, és a professzor megjegyezte: „Miért tudja Németh úr?” Pedig ő sem tudta, de akkor már be volt írva az indexébe a kitűnő vegytani érdemjegy. „Miért érzem sokkal szégyenletesebbnek ezt az emléket, mint azokat, amiket már meggyóntam? Mert olyan marhaság váltotta ki, amilyen egy egyetemi vizsga? Kétségtelen, hogy életem mélyén, mint annyi művészén, ott bujkál egy hisztérikus vonás. Valami feltűnőt akar csinálni, amiért az emberről leveszik az élet elviselhetetlen terhét, amelyről az eszével úgy is tudja, hogy levehetetlen. Vagy nem is annak a szigorlatnak a nyomása tört át ott a megkínzott gyermekidegzeten, hanem az egész életé, amelybe évek óta be volt zárva, s abban a pillanatban épp a kiállt szigorlattal nehezedett agyonkínzott idegeimre.” Az itt idézett sorok késztettek arra, hogy megvizsgáljam, mik is voltak azok a biológiai adottságok és események, amelyek Németh László ifjúkori szorongásait, félelmeit, idegbaját (ahogy ezt ő nevezte), és hisztériáját kiváltották? A kérdés megválaszolásához ismerni kell az ősöket, mindenekelőtt a szülőket. Németh László apja elsőgenerációs értelmiségi, tanárember volt. Az ő szülei jómódú gazdák Mezőszilason. Németh László nagyra tartotta és szerette az édesapját. így vall * A szerző biológus.
