Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - Komáromi Gabriella: "Iskoláim egykoron" (2.)
48 Új Dunatáj • 2009. december nélkül más lenne az életünk.”15 Róla őrizte meg az emlékezet, hogy a lelki erejéért, a tudásáért, a leleményességéért nemcsak katonatársai, de az őrei is tisztelték az orosz fogságban, ahonnan csak 1948-ban tért haza. (Hasonló sorsot hagyott maga mögött dr. Pataki József is.) A középiskolai bizonyítványok sose árulják el, hogy egy-egy tárgy tanára ki volt. Azt tudjuk, hogy a tanárai sűrűn váltották egymást. Elsőben Miszlai István volt a magyartanára, negyedikben Béla Pál, s kettőjük között mások. Azaz nem találhatunk a hajdani szekszárdi gimnáziumban egyetlenegy magyartanárra sem, aki a kamasz bontakozó tehetségét felfedezte és pátyolgatta volna négy esztendőn át. „Mindig azt mondom - olvashatjuk tőle hogy Kupec volt a legkedvesebb tanárom. Kihívóan mondom, mivel mindig gúny céltáblája s nevetség tárgya volt. Én is nagyokat röhögtem rajta annak idején. A foltozott ruháin, a közmondásos zsugoriságán, s egyáltalán nem biztos, hogy akkor is olyan jó véleménnyel voltam róla, mint most. (Bizony nem! Most találtam meg egy ötvenkettő vagy ötvenháromban kelt levelemet, amelyben egy felső-magyarországi kerékpártúráról számolok be apáéknak, és bizony a legkisebb tisztelet sincs a levélben Kupec iránt. Még holmi mádi vagy tállyai becsiccsentését is emlegetem.) Szandál bég - így csúfoltuk a kiránduláson, és összehunyorítva röhögtünk, talán még P. Jocó igazgató úr is részt vett az összehunyorítós röhögésünkben. De akkor is volt benne valami, amitől vonzódtam hozzá. Bizonyára így voltak vele a többiek is. Megtanította a biológiát, és fegyelmet is tudott tartani. És az a nevezetes szemüveg fölötti ránk pislantása, amikor a tankönyv szerint azt kellett neki tanítania, hogy Liszenkó kölest vetett, és árpa kelt ki belőle. És hogy fajon belül nincs harc. Nézés a szemüveg fölött és a kérdés: »Ugye mindnyájan fattyaztatok már kukoricát?« A leglassúbb felfogású is megértette, hogy Liszenkó ócska kókler.”16 Kupecet Imreh Lászlónak hívták. 1944-1967-ig volt a gimnázium tanára. A Kupec név akkor ragadt rá, amikor a háború utáni években kiskertjének termését árulta a piacon, hogy el tudja tartani a családját. A Szandál bég meg azért, mert szegénységében maga eszkábálta lábbeliben járt. P. Jocó nem más, mint dr. Pataki József, a szekszárdi gimnázium hajdani diákja, majd tudós tanára (1949-1972.), sőt - ahogy már említettük - két esztendeig (1951-1953.) igazgatója is. A háború és a hadifogság az ő esetében ígéretes tudományos karriernek vetett véget. A pécsi egyetemen szerzett történelem-földrajz szakos diplomát, majd ugyanitt dolgozott adjunktusként. Doktori fokozatot földrajzból és geológiából, majd jogtudományból szerzett. Ő alapozta meg a gimnáziumban a természet- és országjárás hagyományát. Diákjaival bebarangolta az országot. Tavasszal, ősszel kerékpáron. Télen sí- és szánkótúrákat szervezett. (Nyugdíjas éveiben idegenvezetőként csoportokat vezetett Közép-Ázsiába. Az életéhez illő dramaturgiai
