Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 4. szám - Komáromi Gabriella: "Iskoláim egykoron" (2.)

Komáromi Gabriella • „iskoláim egykoron” (2.)

47

között. A kamaszok a malterkeverő gép mellett szinte mindig éhesek voltak. A hadifoglyok leleményességével kerítettek maguknak élelmet. „Kupec” irányításával ürgét öntöttek - vagy százat. Aztán ürgepaprikást főztek. Lázár Ervin volt az egyik kukta. Ez az erőműépítés feledhetetlenül az élet iskolája volt. - Történt persze sok olyasmi is ezekben az években, ami abszolút örömteli esemény a diákéletben. Például a háború után megjelentek a Garayban rendes tanulóként a lányok. Ma már hihetetlen, de a 40-es évek első felében még - mint magántanulók - a szüneteket a lányszobában töltötték, az osztályba tanári kísérettel léphettek, az első padban ültek, és nem fordíthatták hátra a fejüket, ahogy a történész T. Mérey Klára emlékezéseiben olvashatjuk.11 De még éveken át leány- és fiúosztályok voltak a Garayban, ahogy másutt is. Tisztán fiúosztályba jár Lázár Ervin is. Kissé ironikusan „rémes” osztálynak nevezte, de jól megvoltak, összetartottak. „Máig ható élményem az az osztály Szekszárdon, ahova jártam. - írta. - Ma is nagyon szeretem őket.”12 (Meglehet, életében ők voltak az „osztály”. Soha, sehova hosszabb ideig nem járt.)

A gimnázium zavartalan működéséhez tulajdonképpen abban az esztendőben teremtődtek meg a feltételek, amikor Lázár Ervin 1950 őszén elkezdte tanulmányait a Garay János Gimnáziumban. „Levelesládája” megőrizte a felvételről szóló értesítést. A címzés: Lázár Ervin Alsórácegres, utolsó posta: Sárszentlőrinc. A szöveg: „Értesítelek, hogy a megyei iskolai bizottság a szekszárdi állami gimnáziumba nyilvános tanulónak felvett. Felhívlak, hogy a gimnázium igazgatójánál haladéktalanul jelentkezzél. A születési anyakönyvi kivonatodat, bizonyítványodat és ezt az értesítést vidd magaddal. 1950. szeptember 16. Pártay Gyula, előadó.” A többiek13 már rég iskolába jártak, mire Lázár Ervin, az osztályellenség gyereke beülhetett az iskolapadba. „Csak a csendőrt utálták még ebben az időben, azaz a negyvenes évek végén ilyen vehemenciával (...) Azóta is próbálom bebizonyítani, hogy a magyar kultúrának az egyik legnagyobb támasza a mezőgazdasági értelmiség volt. Aki semmiféle vagyonnal nem rendelkezett, akárcsak mi. Egyvalamit nyújthatott a gyermekeinek, taníttatta őket.”14

Lapozgathatjuk a bizonyítványát is, valamennyit megőrizte. Nemcsak az érdemjegyek derülnek ki, hanem az igazgatók és az osztályfőnökök nevei is. Amikor elsőbe, másodikba járt, akkor dr. Pataki József igazgatta az iskolát, aki szerette; amikor, harmadikos, negyedikes, akkor Horvay Árpád, aki nem. (Évekkel később a pesti utcán elnézést kért a hajdani diáktól, hogy ennyire félreismerte.) Esztendőként más volt az osztályfőnöke. Elsőben Nagy Vilma, másodikban Lázár Pál, harmadikban Wallacher László, negyedikben Béla Pál. Az utóbbi halálakor írta: "Mélyen megrendített a hír, hiszen Pali elmúlása számomra nemcsak egyszerű haláleset, de egy korszak lezárulása is, egy világ tűnt el vele. (...) olyan tudást és útbaigazítást kaptunk tőle, ami