Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 4. szám - Komáromi Gabriella: "Iskoláim egykoron" (2.)

46

Új Dunatáj • 2009. december

c. mese előtt egyszer csak felbukkan a Garay Gimnázium ünneplése. (Gépelt, befejezett változata nem maradt ránk.)

Ma a Garay János Gimnázium a dél-dunántúli régió gimnáziumainak egyik legjobbja.9 De nem akármilyenek az intézmény (korábban: Állami Főgimnázium) hagyományai sem. Szekszárdon már a középkorban kolostori iskola volt, 1700 körül gimnázium is működhetett a bencés apátság falai között, de létéről csak egy sárgaréz pecsétnyomó árulkodik a „Sigil(lum) Gimnasii Abbatialis Szekszard” felirattal. A város 1793-tól kezdve több mint száz éven át harcolt azért, hogy gimnáziuma legyen. Végül az 1896/97-es tanévben nyitotta meg kapuit az a főgimnázium, amely 1923 óta Garay János nevét viseli, és az 1924/25-ös évtől reálgimnázium. (Humán tagozata csak a II. világháború után lett, de Lázár reálosztályba járt.)

Lázár Ervin középiskolás évei előtt fél évtizeddel még háború volt, akkoriban a gimnázium épülete katonai kórház. Először a polgári lányiskolában tanították a gimnazistákat, aztán az intézmény szétszóratott - mégpedig nyolc-tíz helyre. A tanítás felajánlott magánlakásokban, irodákban, a sportpálya öltözőiben, a leventeotthon színpadán folyt. Az iskola berendezéseinek egy része a szabad ég alatt várta a háború végét.

A világ az iskolában sem más, mint egyébként. A háború emléke hosszú időn át jelen volt még. Az épületről sokáig 600 négyzetméternyi ablaküveg hiányzott. Padokat, székeket otthonról kerítettek szülők és gyerekek. A tanárok közül ki a háborúból, ki az orosz fogságból tért haza. (Ott voltak közöttük az orosz nyelv leendő tanárai.) „A kollégiumi vétségek, apróbb fegyelmi ügyek a »népbíróság« elé kerülnek (...) A »népbíróság« hetenként egyszer, hétfőn tárgyalja a vétkesek ügyeit.”10 Ez a „népbíróság” ott kísértett még Lázár Ervin gimnazista éveiben is. (El is ítélték.) A munkaversenyek mintájára elindult a „Tanulj jobban!” „Nevelj jobban!” mozgalom. Vasárnap, a templomi szertartások idején sportrendezvények, zenekari próbák voltak, hogy kijátsszák a klerikális reakciót. A diákok részt vettek a béke- és tervkölcsönjegyzés agitációjában. Szedtek gyapotot, és kevertek maltert Inotán. Szóval számtalan olyan dologban volt részük, ami amúgy kívül esne a kamasz világon. De hát valahogy minden belül került ezen a körön. Inota is. Megőrizte az emlékezet, hogy kerültek oda. Az iskolában megjelent egy agitátor, és kellően nagy szavakkal bemutatta a feladat szépségét. Pataki Jocó tanár úr ironikusan így szólt: „Remélem, fiúk, nem csalatkozunk benne!” „Hányán jöttök hozzánk?” - kérdezte a követ. „Az egész osztály” - harsogta Lázár Ervin. Inotán rabok dolgoztak, akik közül egyikük sem árulta el, hogy miért ítélték el. Továbbá szorgoskodtak az építkezésen kurtizánok, akik nyilvánvalóan üzletszerű kéjelgésért kerültek börtönbe, és Inotán komoly felvilágosító munkát végeztek a diákok