Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - Komáromi Gabriella: "Iskoláim egykoron"
Komáromi Gabriella • „Iskoláim egykoron’ 25 szók. A negyedik osztályt Gacsályi József szerint négy iskolában végezte el.3 Lázár Ervin hármat tartott számon. Néhány hónapnyi időt a mezőszentgyörgyi katolikus iskolában töltött. (Valószínűleg nem csalt az emlékezete, amely szerint a tetvek vetettek véget mezőszentgyörgyi „iskoláséveinek”.) Az utólag is talányos volt a számára, hogy szülei miért tartották jobbnak a mezőszentgyörgyi iskolát, mint a felsőrácegresit, a sárszentlörincit vagy az ercsit. Mezőszentgyörgyön, ebben a református faluban csak a szegények és a cigánygyerekek jártak a katolikus iskolába. Jó híre nemigen lehetett. A talányt az unokatestvér, Nyerges Aladár oldotta fel. Hargitaiék, azaz Pentz Ilus nagynéniék (a nagyszülei) egy rövid időre ide költöztek. De nem sokáig tartott Lázár Ervin számára a mezőszentgyörgyi „kaland”. A 4. osztály első félévében már Felsőrácegresen kapott bizonyítványt, év végén pedig újra Ercsiben. A tanítóéknál volt szállása, hiszen Pentz Ilus nagynéniék már nem itt éltek. Ráadásul még nyáron is Ercsiben kellett maradnia, hogy pótolja a pótlandókat, hogy majd helytálljon a fehérvári cisztereknél. Már a szökést latolgatta, amikor az apja érte jött. Hiába ért véget a háború, a kiskamasz vándorlásai nem fejeződtek be. Az 5-6. osztályt még elvégezhette a fehérvári cisztereknél, de amikor a 7. osztályba lépett a rendet feloszlatták, az iskolát bezárták, illetve államosították. (A jogutód gimnáziumnak pedig nem volt általános iskolája.)4 Lázár Ervin a 7. osztály anyagát magántanulóként végezte el. Valójában ekkor is Sárszentlőrincre járt. Győri János (1881-1959.) ny. gimnáziumi tanár készítette fel a vizsgákra, aki sokáig a budapesti Fáy András Gimnáziumban tanított. A háború után hazajött Sárszentlőrincre. Tősgyökeres sárszentlőrinci volt, parasztoséi az alapítóatyák közé tartoztak. Ettől kezdve itt élt, és kitűnő matematika-fizika szakos tanárként magánórákat adott. Amikor Lázár Ervint tanította, a magántanulókból álló „osztály” a létszáma három fő volt: az unoka Győri Jancsi, Szűcs Katica, a sárszentlőrinci kislány és Lázár Ervin. Még latinra is tanította őket. A két fiú nagy örömét lelte abban, hogy piszkálta Katicát. A lányokat legfeljebb virággal szabad piszkálni - mondták nekik. Azon nyomban kirohantak az udvarra egy-egy vastag szárú napraforgóért. A tanár úr gyorsan véget vetett ennek az udvarlásnak. Egyébként délután 2-től 5-ig tartott a tanítás. A gyerekek minden nap így köszöntötték egymást: „Vanasz valamiasz hézagosz?” (A „hogy vagy?” helyett állt a „tuvudsz ivígy”-ül. Mérget vehetünk rá, hogy Lázár Ervin találta ki.) A tanítás szigorú órarend szerint folyt, a tanár úr szigorúan osztályozott, és mit sem számított, hogy az egyik tanítvány az unokája. Vizsgázni Bonyhádra vitte a tanítványokat. Hajdanában maga is bonyhádi diák volt. A tanítványok levizsgáztak, de különösebb dicsőség nélkül. Egymásnak sem meséltek a vizsgáról. Maga a tanár úr is tudta, hogy fényes sikerről nem álmodozhat. Nem bizonyíthatták be, hogy így is lehet tanulni, nemcsak
