Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - Samu Attila: Eternitlaptól az aeternitasig
30 ŰJ ÜUNATÁJ • 2009. DECEMBER denki kiröhögi! Na, most képzeljük el, hogy micsoda környezet ez! És akkor egyszer csak Petőfitől kap egy levelet! Bumm! Ez pont olyan, mint mikor az emberre hirtelen ráesik egy meteorit, vagy mit tudom én, egy B-52-es repülőgép: vagy meghal, vagy életben marad, mindenesetre feltűnő jelenségnek számít... És ennek megfelelően tud méltóságteljes maradni. Csakhogy... itt most mégsem arról van szó, hogy a Mészöly elismerte-e Bakát vagy sem - nem tudunk ilyenről, hogy felavatta volna egy kritikával -, hanem hogy Baka hirtelen rájön: Uramisten, nekem van egy elődöm! Én képes vagyok belépni egy másik író világába, és ezt neki köszönhetem. És ezzel aztán azt csinálok, amit akarok: fel vagyok szabadítva! Mester vagyok! Az inasból... egyszerűen... fölavatott engem egy angyal! És akkor rögtön kifejt egy olyan képet, ami viszont már nem Mészölyé, hanem magáé a Bakáé, ami azt mondja, hogy a Sötétség Országában (ami Magyarország), ahol egész nap a „szocializmus” uralkodik - itt éjszaka, amikor esik a hó, még virrasztanak bizonyos emberek: angyalok -, a többiek alszanak vagy isznak vagy nem tudom, mit csinálnak - s ekkor az angyalok átveszik a hatalmat. Még nincs minden veszve: az álmok a mieink. Még van remény: az éjszaka befutó személyvonatot még nem olyan vasutas fogadja, aki okvetlenül ki akarná siklatni vagy fölrobbantani, hanem örül neki, mert: angyal; a részeg nagypapa, aki veres orral az elszunnyadó kisgyerek anyja vállán át fölé hajol: angyal; a nagymama, aki elmegy este misére, csak hogy unokája nyugodtan tudjon szeretkezni a barátnőjével, mert különben nem volna hol: angyal. Tehát vannak még angyalok; emberek: akik angyalok, bár... tulajdonképpen a Kozmosz által már menekülésre vannak késztetve, szegények... Tehát az a démonikus világkép, ami Baka művészetében a következő pont lesz: itt már készül! Mert itt nem kevesebb, mint egy az egész világirodalomban tulajdonképpen alig ismert kép: a félördög-félangyal képe jelenik meg... A kozmikus világrendet jelképező „naptárszerű” Nap, mint tudjuk, minden este lenyugszik, aztán fölkel. De a pogány világképben este lenyugszik ugyan a hegyek mögött, s akkor elkövetkezik az ő éjszakai birodalma, ott együtt hál az ő éjszakai feleségével, másnap meg fölkel, a Hajnal befogja a fogatát, és a Nap megint elindul dolgozni, etc. - De itt meg nem! Bakánál nem így: itt a Nap mintegy kiesik éjszaka a Lukból, „beesik” a Kozmoszba, a Világnak vége, az angyalok meg, akik abban a tengervízben fürdőztek addig, amibe a Nap beleesik, most felforrnak és szinte félig megfőtt „csirkeként” kelnek ki és menekülnek. De mégsem bosszúállásra, hanem jóságra.- Milyen eredetű világkép ez?- Fél-manicheus. Baka úgy gondolja, hogy az Isten által elrendelt és a Nap járásában megtestesülő mechanikus világkép az embert rabságra ítélte. Tehát az Isten
