Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - Samu Attila: Eternitlaptól az aeternitasig
Samu Attila • Eternitlaptól az Aeternitasig 31 helyét elfoglalta a gonosz. Ez benne a manicheus: miszerint az ördög uralkodik ebben a látható világban.- Hajói emlékszem, ez a Döbling haláltánc-motívumaiban is jelen van: „hadonásznak ördögmancsok ágak / angyalhaj-viharba markolásznak” és „Döbling Döbling összekapaszkodva / angyallal az ördög ropja ropja”...- így van. De ő ekkor - 1965-ben - még úgy gondolja, hogy vannak olyan jótékony szellemek, akik angyalok... És kik ezek a szellemek? Az írók! (Az írók - és köztük Liszt, a nagy zeneszerző...) Félelmetes ebben a versben - nem mondtam el ugyan az elemzésben, ezt most mondom Neked és fontos, hogy beleírd - , hogy miben, milyen képben csúcsosul ki minden: kiderül, hogy az angyalokat nemcsak a pilinkéző hó testesíti meg vagy más „költői” képek, amik bekukkantanak az ablakon és egy kis varázst adnak a nyomorult nap után az éjszakának, nem! ...A csúcson hárman vannak: Babits, Liszt és Mészöly (egy élő és két halott), mint helyi Géniuszok: a régi házban verset ír Babits, Liszt zongorázik Augusznál, s szikáron ülsz a sarokban s hallgatod Te is... De akkor! És akkor!... a Mészölynek eddig még csak nyoma sincs a versben! Őt a következő (az utolsó) pár sor szólítja majd meg, de még mindig nem a nevén, hanem egy egészen speciális utalással egy adott műre, de ha ezt nem emeli be, akkor is az egész látomás él... Nem tudok rólad, félig tiltva vagy, és nem tudom még, hogy Te vezeted a leforrázott égi sereget: megrontott mézű múlt napok hadát És megnevezhetett volna más, már holt költőt, vagy elkerülhette volna ezt a személyes vonatkozást. A lényeg az, hogy utólag, tehát ha a címet megtartja, akkor azt akarja, hogy egy korábbi lélekállapotát ábrázolja egy későbbi megvilágosodásának a fényében... Vagy: egy nála prófétikusabb költő (bár ez a vonás a Pistában is megvolt) vagy akkor - mondjuk - nagyképű költő az semmilyen mesternek nem tulajdonítaná ezt a hirtelen megvilágosodást, hanem akkor inkább csak annak az estének, amit maga átélt, annak a hangulatnak - tehát a saját hangulatának! A lehető legritkább az, hogy
