Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - Samu Attila: Eternitlaptól az aeternitasig
Samu Attila • Eternitlaptói az Aeternitasig 29 nyelhetett”, azt magában lassan fel is dolgozta, de nem óhajtott csillogni, nem óhajtott szerepelni, nem óhajtott klientélákba kerülni: aki leült vele beszélgetni, azzal beszélgetett - ez az egyik legrokonszenvesebb tulajdonsága volt -, de nem tolta magát előtérbe. Ez a nagy emberek tulajdonsága, akik tudják azt, hogy a saját érésükhöz hozzátartozik - ezt most én mondom, és ez egy rekonstrukciós kísérlet az ilyen típusú nagy írói egyéniségekre -, tehát hogy az ő szellemi érésükhöz hozzátartozik a hatások meglepetésszerű felismerése, konfliktusos feldolgozása, és aztán a velük való dolgozás... De ez nem jelenti azt, hogy a személyükben is elő akarnának tolakodni! Nos: Mészöly - aki ráadásul nemcsak szellemében rokon, hanem szülőhelyében is közös volt Bakával (bár egy kicsit más is...) - a Képeslap 1965-ből című Baka-vers címzettje. Bakából azért szakad ki ez a vers, mert ekkor lett a Miklós hetven éves, és Pista úgy gondolta, hogy ebben neki igenis ott a helye, s ezért írt egy olyan verset, ami csak és kizárólag az ő saját látomásáról szól. És a végén odaadományozza az egészet a Mészölynek - egy fantasztikus gesztussal! Később ezt elmondja ő majd prózában is, hogy: akkor én még nem ismertelek Téged, tiltva (vagy-.félig tiltva) voltál és tudhattam volna mégis, hogy Te vagy a vezére mindezen angyaloknak... Angyalok - ez esetben szellemi segítők, akik a túlélést és a túlhaladást, a meghaladást, a győzelmet inaugurálják, és: aki ráadásul nem is olyan tolakodó, mint... - és akkor ez egy ironikus zárás - .. .mint amilyet maga Mészöly is ábrázol abban a regényében, amelyről megint prózában is nyilatkozik, s amely először fogja be világtörténelmi távlatba Szekszárdot, mint egészet, mint „világszeletet”: (a Megbocsátásról van szó) „de már előre megmosolygod a / Megbocsátás suta őrangyalát". Tehát a Mészölyhöz való kapcsolódás a legnagyobb kitárulkozás e világképről, mely az övé, mármint Bakáé és amelyet ő nagylelkűen „átutal” Mészölynek. Az olyan szemérmes ember hirtelen fellobbanására emlékeztet ez a gesztus, mint - és szerintem egyetlen versre emlékeztet, és ahogy később majd telnek a századok, igazolni fognak, mert ez egy maradandó vers... - mint amilyet az akkor még senki által el nem ismert, költőként messze alábecsült Arany János kapott Petőfitől, már amennyire ez rekonstruálható... Arany János, akit - Szalontán, az öntelt basa-paraszt hajdúk városában a legközelebbi barátai (akikkel irodalmi kérdésekről tudott egyáltalán beszélgetni) - ha költőként lépett föl előttük, akkor hülyének néztek, maga írja!... (Nagyon keveset tudunk egyébként erről a nyolc-tíz emberből álló, értelmiségi-félértelmiségi-polgári körről - görög boltosok vagy műveltebb egyének, tanárok, ilyesmik voltak...) ... hogy amikor ő mer csak egyetlen egyszer irodalmi véleményt mondani, nevezetesen azt meri állítani, hogy Kisfaludy Károlynál jobb drámaíró Katona József, akkor min-
