Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Kurucz Rózsa: A pedagógusképzés jelenléte és európai tradíciói Tolna megyében
Kurucz Rózsa • Tanulmány 89 1836-1837 egy új korszak kezdetét jelentette az óvóképzés történetében. Kétségtelen tény, hogy a közel azonos időben létesített német, angol, skót és magyar óvóképzők eltérő szellemiségükkel, feltételrendszerükkel, modelljeikkel, funkcióikkal, de megegyező célkitűzéseikkel, megteremtették az európai kisgyermeknevelés alapjait. A tolnai óvóképző egyedülállóan Európában négy funkciót töltött be: óvók képzését, elszállásolását, a példányintézet (gyakorlóóvoda) működtetését és a tanítók nyári továbbképzését. Ha az első európai óvóképzők létesítésének előfeltételeit összehasonlítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a képzett óvók iránti igény - mindössze 14 óvoda működött az országban - sehol sem mutatkozott ilyen erőteljesen Európában, mint Magyarországon. Az Egyesült Királyságban (Anglia, Skócia, Írország) kb. 2000 „infant school” megnyitása után 1836-ban alapítottak óvóképzőt.18 Franciaországban 1735 óvoda működött már, amikor 1850-ben kialakították az óvóképző intézetet.19 Olaszországban pedig 1859-ben létesült csak az első óvóképző. Nem kis büszkeséggel írta a tolnai óvóképzőről a Pesti Hírlapban Kossuth Lajos: ,Az egyesület tolnai intézete igaz ollyan minőnél tökélyesbet tán Skóczia sem mutathat: de azért ollyan, mert országos példányintézet: ennek ollyannak kell lennie, hogy a legjobbnak is mintájául szolgálhasson”20 A tolnai óvóképző- és példányintézet környezete és pedagógiai kultúrája (1837-1843) Az intézetre sokkal inkább a családias berendezkedés, s a „biedermeier” sajátos stílusa volt a jellemző, mint az iskolai tárgyi kultúra átvétele. Kitűnt a felnőttek berendezésétől eltérő, gyermekméretű bútorok korai alkalmazása. A bútorok között egy „kis múzeumként” funkcionáló szekrényke is fellelhető volt, amely őrizte a taneszközöket, a könyveket, a gyerekek és az óvójelöltek által gyűjtött apró kincseket és a saját készítésű szemléltető eszközöket. A tárgyak között gróf Festetics Leó zeneszeretetének köszönhetően elsőként az országban felfedezhetjük a hegedűt is, mint hangszert, mely az ének-zenei nevelés meghatározó, s a „szívképzés” (érzelmi nevelés) elsődleges eszköze volt. 1840-től a hegedű a jelöltek zenei alapképzésében kiemelt szerepet kapott. A sajátosan magyar, üde, természetes hangzású hegedűszó végigkísérte a magyar óvodák és óvóképzők életét egészen a 20. század közepéig. 1840-től ugyancsak jelentős az óvóképző és példányintézet életében a nyomtatott magyar nyelvű gyermekkönyv: Bezerédj Amália: Flóri könyve. A mű, mint egyedülálló vezérkönyv, a korabeli kisgyermeknevelési intézményekben feldolgozandó tananyagot tartalmazta. A komplex művészetek (zene+tánc+irodalom+mese+vers+képzőművészetek) szép egységét tükrözi, de emellett helyt kaptak benne a tudományok is. A Flóri könyve a „szívképzés” legszebb segédeszköze, a legeredetibb magyar gyermekkönyvünk, amely közel 100 évig a művészet erejével segítette a pedagógiát.21
