Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1. szám - Baranyai László: Kettős tükörben

17 Baranyai László KETTŐS TÜKÖRBEN (Elhangzott 2009január 19-én Szekszárdon, a Mészöly Miklós Emléknapon) Rövid értekezésem tárgya annak vizsgálata, hogy milyen szerepet játszottak, miként jelentek meg egymás műveiben Polcz Alaine és Mészöly Miklós - Mészöly Miklós és Polcz Alaine. Fogarassy Miklós hasonló témakörben tavaly tartott itt egy mélyen­­szántó előadást - köszönet érte, hogy nem zárkózott el egy rokon-témájú értekezés elől, hanem ellenkezőleg, hasznos tanácsaival támogatta azt. Nézzük először a Polcz Alaine műveket, bennük hol és hogyan jelenik meg a férje, Mészöly Miklós? Polcz Alaine talán legismertebb és legnagyobb hatású könyve az Asszony a fron­ton - ennek Miklós a legvégén, elég váratlanul, egy új életszakasz sarkalatos pontja­ként jelenik meg lakonikus rövidséggel: Jött Miklós, ő hozott vissza az életbe. Polcz Alaine Mészöly Miklós haláláig, 2001-ig többnyire tudományos-népsze­rűsítő könyveket írt, ezekben, érthetően, nem nagyon nyílt alkalom a férje említésre. Gyökeresen változik a helyzet Mészöly halála után. Az esemény ugyanolyan sarokkő az életében, mint amilyen az Asszony a frontonban volt; csakhogy nem az érkezés, hanem az eltávozás sarokköve. A Mészöly sírkövére felkerült Még csak most kezdődik minden felirat a saját mun­kásságára vonatkoztatva nyeri el igazi értelmét: Miklósról kezd el írni, pontosabban a kettejük viszonyáról; egymás után sorjázó könyveiben azt vizsgálja, azt próbálja visz­­szaidézni, és ami fontosabb: megfejteni, miképpen alakult ez a viszony, s miért úgy alakult, ahogy alakult. Egész lényeddel, Ideje az öregségnek, Együtt az eltávozottal, Kit szerettem, mit szerettem... biztos vagyok benne, ha tovább él, tovább ír Miklósról. Mi a helyzet Mészöly könyveivel? Azokban hogyan jelenik meg Polcz Alaine? A halála előtti években volt Alaine-nek egy meglehetősen morbid terve; legaláb­bis én annak tartottam: meg akarta interjúvolni Miklós volt szeretőit. Furcsa ötlet ez egy feleségtől, aki annakidején nyilván nem örült a felbukkanásuknak. Tudni sze­retné, mondta, hogy ezek a nők hogyan, miként épültek be Miklós műveibe, miként termékenyítették meg azokat. Az egészből nem lett semmi, egyrészt azért, mert a volt szeretők már nem voltak előkeríthetők vagy nem álltak kötélnek, s az is, aki kötélnek állt, nem tudott sok érdemlegeset mondani. Azért sem értettem igazán Alainet, mert számomra, noha azt lehetett tudni, hogy egyes írásaiban nem az Alaine-ről mintázott alak a nőfigura... számomra egyértelmű volt, hogy a legtöbb Mészöly-mű főalakja mögött - és ez itt lényeges: nem nőalakja, hanem főalakja mögött! - ő áll.

Next

/
Thumbnails
Contents