Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Kurucz Rózsa: A pedagógusképzés jelenléte és európai tradíciói Tolna megyében
84 Új Dunatáj • 2009. október letelepedésével megnövekedett. A németek számára a vallásszabadságjogait biztosították és így ők elvárták, hogy evangélikus tanítók oktassák gyermekeiket. A 18. század végén az evangélikus egyház lelkészei többségben Németországban a konzervatív Wittenbergben és Jénában tanultak. Az európai szellemiséget, a korszerű pedagógiai gondolkodást külföldről magukkal hozó evangélikus lelkészek nem zárkóztak el az új lehetőségek felismerésétől, befogadásától, s az értékeik megőrzéséhez való ragaszkodás mellett válaszoltak a korszak szükségleteire. Wittenberg kezdetben a magyar protestantizmusban döntő szerepet játszott. A „wittenbergi universitas” előkelő helyet foglalt el az európai egyetemek történetében. Hallgatói a legigényesebb és legszínvonalasabb protestáns szellemiség részesei lettek. Wittenbergben tettek papi vizsgát, itt avatták őket, s ezt követően, mint lelkészek, vagy mint tanítók nyertek alkalmazást. Az evangélikus tanítóság helyzetéről és az oskolamesterekről készült egyházrajzok aggasztó és elkeserítő képet festettek Magyarországon. Az evangélikus egyház az állami reformnak ellenállt, a tanítók nagy része sem tanfolyamot sem grammatikai iskolát nem végzett. 1791-ben Perlaki Dávid komáromi lelkész részéről vetődött fel elsők között az önálló tanítóképző intézet gondolata: „...tartok tőle, hogy valamíg oskolamestereket nevelő házaink, szemináriumaink (ha más módjával még most nem lehetne, legalább nagyobb gimnáziumainkban) nem lesznek, mindaddig gyermekeinknek jobb módjával leendő felneveltetéseket is közönségesen csak kívánhatjuk.”9 A „Szentlőrinczi Schola Triviális” alapítása 1806-ban Jelentős szerep játszott az intézmény alapításában a wittenbergi egyetemen végzett Nagy István, aki 1765-től Szentlőrincz lelkésze volt, s aki 1775-ben templomot építtetett Szentlőrinczen. 1796-1812-ig az egyházmegye vezetőjeként egy egyházmegyei iskola felállítását szorgalmazta. 1798-ban a kistormási esperességi ülésen Lágler György lelkész bemutatta a leendő iskola tervét, ismertette a tanítandó tárgyakat. A terv nagy tetszést aratott, de csak később, 1803-ban, a Szentlőrinczen tartott esperességi ülésen határozták el az egyházmegyei iskola felépítését. Székhelyének kiválasztásakor egyhangúlag Szentlőrinczet javasolták, hisz úgy vélték, hogy a település tiszta magyar lakossága körében a német gyülekezetekből érkező fiatalok a gyakorlatban is könnyen elsajátíthatják a magyar nyelvet. Megkezdődött a gyakorlati megvalósítás. Apponyi Antal telket adományozott, a gyülekezet pénzt gyűjtött, s így 3 év elteltével, 1806-ra elkészült az egyszerű, nádfedeles kis épület, a „schola triviális”, (kisgimnázium), amely az első tanítókat képző intézmény és a tudomány szerény csarnoka is egyben, ahogy alapítója nevezte.
