Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Lázár Ervin: Berzsián költő szakít az emberiséggel
75 Lázár Ervin BERZSIÁN KÖLTŐ SZAKÍT AZ EMBERISÉGGEL Berzsián költő utálta a rosszkedvet. A mások rosszkedvét is, de a magáét kiváltképp. Most éppen kiváltképp utálkozott. Mert olyan szomorú volt, mint egy lyukas serpenyő.- Ha a gazdád szomorú, szomorkodj te is - mondta mérgesen a bajszának, és kackiásról konyára állította.- Te se különbül - oktatta szép, tömött szakállát, és egy fránya mozdulattal öszszeborzolta. Vészjósló tekintettel nézett a bútoraira, de azoknak egy szót se kellett szólnia - olyan szomorúak voltak, amilyenre csak ódon, barna bútorok képesek. Kókadtan ült hát szomorú szobája közepén a konya bajszú, borzas szakállú Berzsián.- Semmi kétség - vigasztalta magát -, ha egyszer szomorúság-világbajnokságot rendeznek, úgy nyerek, mint a pinty. Két testhosszal. Azazhogy két lélekhosszal. Lévén ez inkább a lélek dolga. De valahogy nem vigasztalódott meg a kilátásba helyezett világbajnoki címtől.- A lyukasserpenyő szomorúságból lassan belesüllyedek a hervadtdália állapotba - mondta keserűen, s ahogy kimondta, máris olyan szomorú lett, mint egy hervadt dália. De itt aztán megmakacsolta magát.- Ne tovább! - kiáltott, mert jól tudta, a hervadtdália állapot után már csak az elázottzászló, majd a vízzelteltszarvasnyom szomorúság következhet. Azokból pedig napokig nem lehet kikászálódni.- Okos fiú vagy te, Berzsián - mondta magának -, találj ki valamit szomorúság ellen! Egy-kettő! Parancs, az parancs, olyan lett Berzsián feje, mint egy hangyaboly, sürögtek-forogtak, izegtek-mozogtak benne a gondolatok. Nem is hiába, mert azonmód eszébe jutott: meg kell tudni a szomorúság okát. Aztán a többi jön magától. Törni kezdte hát a fejét: mitől is szomorú? „Talán bal lábbal keltem” - gondolta. No nem - az nem lehet. Már réges-rég úgy állította az ágyát, hogy a felkelés jobb lábra essék. „Akkor talán az idő rossz”. Ezt persze csak időhúzásképp gondolta, mert jól láthatta, hogy nagyon pöffeszkedik odaki a nap. Azért odament az ablakhoz, belehunyorgott a sugárözönbe. Dugába dőlt hát ez is.
