Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 2-3. szám - Töttős Gábor - N. Horváth Béla: Milleniumi irodalmi gyűjtemény

48

Oj DUNATÁJ • 2009. OKTÓBER

Csak hogy téged megtartott az Isten! Örvendj kissé, én jöttem meg, én!

Mit szenvedtem, mind legyen feledve! Boldog vagyok, mint zengő madár.

Hány éves vagy? egyenes vagy, mint cser, Hogy nem hoztam koszorút, de kár.

Jöjj ölelj át, szemed fénye oly nagy:

Ah most látom, hogy világtalan vagy.

Tán csalódom, mások is csalódnak! Tiszta, mint rég, mind a két szemed; Hogy ne látnád? a midőn te hozzád Annyi földről megjött gyermeked! Nemde hitted, hogy rég eltemettek Egy másik földön, egy más ég alatt; Láttad, hisz én is ezt hivém felőled. Élünk im! s jobban szeret fiad. - Jöjj, ölelj át, boldogságom oly nagy:

Nem mozdulsz, ah mert világtalan vagy

Szólj, ki halt meg? életben ki van még? Oly sokat szeretnék kérdeni;

Mit csinál a jó öreg kirurgus?

Élnek-e a helység vénei?

Kérdésemre könyeid felelnek,

Sok virág nyilt, több elhervadott;

Fele házunk ott a temetőben - Mért, hogy Isten minket meghagyott? Jöjj, ölelj át, hisz fájdalmam oly nagy: Istenem! te is világtalan vagy!

Hol van a kert, a mi ültetésünk,

Melybe együtt szórtuk a magot?

A gyümölcsfák hoztak-e gyümölcsöt, Mikre együtt önténk harmatot?

Megvan a kert úgy, mint ültetése,

Ám gyümölcse most másnak terem; Érik-e vagy nem? nem látod azt te;