Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 2-3. szám - Töttős Gábor: Megyénk ezer évének tíz híres eseménye

Töttős Gábor • Megyénk 1000 évének tíz híres eseménye

35

nál nagyobb lakosú községekben és városokban lesznek elhelyezve, amelyek vasút vagy hajóállomás közelében fekszenek és amelyek megélhetési és egészségügyi viszonyai alkalmasak ezen célra”. Az aratás után érkező kis vendégek, akik „főleg a nagyobb ausztriai városok sok nélkülözést elszenvedett, jószívű emberbarátok pártfogására leginkább rászoruló 6-12 éves korban lévő lakosai közül fognak kiválasztatni”, „egészséges, de gyenge, vérszegény, sovány fiúk és leányok, vallási különbség nélkül”, akik „remélhetőleg egészségben és testsúlyban gyarapodva, hálásan emlékezve az itt élvezett vendégszeretetre” fognak majd hazatérni.

Egy hét múlva gróf Apponyi Rezső főispán a megye közönségéhez intézett fölhívásában azt kéri: „az egyszerűbb származású és kisebb igényű családok gyermekeit, kik a háború alatt inkább nélkülözéseknek voltak kitéve s igényük a mindennapi táplálék mennyiségében nem talált kielégítést”, „ugyanúgy lássák el, mint édes gyermekeiket, de legyenek is irántuk oly szeretettel és annyi melegséggel, melyet ők méltán megérdemelnek”.

Ilyen előzmények, számos uradalom, magánszemély és bank adományai után érkeztek meg augusztus első hetében az osztrák gyerekek. Az eredetileg tervezett ötezerrel szemben a járványveszély és a szülői féltés miatt csak 1402 gyermek szállt ki a vasúti kocsikból, s őket 35 községben helyezték el. A legkevesebb, mindössze kettő, a megyeszékhelyre került, a legtöbb, 264 bécsi fiú és lány Bátaszékre.

Az említett újság egyik oldalán a megérkezés híre, a másikon árdrágító elítélése kelt figyelmet: egy kofa egyetlen tojásért 92 fillért, egy kiló túróért 13 koronát, egy kiló vajért pedig 50 koronát kért. Hogy kapott-e, nem tudjuk, de tíznapi elzárást, száz korona büntetést bizonyosan kapott... Az élelmesebbek persze kibújtak ez alól. Közéjük tartozott az, aki a rivális laptárs, a Tolnamegyei Közlöny augusztus 11-i hírében szerepel: „A háború ötödik évének küszöbén a szekszárdi élelmiszerpiacon megjelent - a macska. Egy őcsényi hegyi asszony hozott be a szerdai hetipiacra hat darab felpántlikázott kiscicát. Három koronáért árulta darabját. A piacon vásárló közönség először derült humorral állotta körül a macskás kofát, de aztán tekintettel arra, hogy három koronáért mást nem lehetett kapni a piacon, hát szépen megvették mind a hat kismacskát. Hogy mi célra, azt a háború további jubileumai fogják megvilágítani. Tehát szokjuk meg a piacon a drágáért hápogó rucák mellett a mérsékelt árakért nyávogó macskafiakat is.”

Mindez persze - szerencsére - nem érintette az osztrák gyermekeket, akiknek érkeztét egy hét múlva vezércikkben írta meg dr. Magyarász Ferenc. Nem véletlenül emelte ki, hogy a népek feje fölött zajló nagy-politika ellenére, „bár magunk is görnyedünk saját keresztünk keserves súlya alatt, a másoknak, az ártatlanoknak szén-