Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Sipos Lajos: Babits Mihály tanulmányai,esszéi - Jankovics József válogatásában
Sipos Lajos • Babits Mihály tanulmányai, esszéi 83 a Weininger féle erkölcsi emlékezetről (ezeket majd 1919-es egyetemi előadásaiban fejti ki részletesen). Három itt olvasható Adyról szóló írásában (1909-ből, 1920-ból és 1923-ból) kitér Swinburne-re, a lélekvándorlás tanára, Dantéra. Fiatal korukat megidézve, Kosztolányi-nekrológjában, olvashatunk a világ „teljes átéléséinek és „kifejezéséinek vágyáról, ennek ismeretelméleti és nyelvelméleti korlátáiról. Illyés kapcsán visszakapcsol Petőfire, Aranyra. A Tettről és Kassákról szólva felemlegeti Whitmannt és Vajda Pétert, Bessenyeit és Turgenyevet, Wordsworth és a modern verselmélet problémáit. Az 1920 utáni írásokban aztán legalább annyira jelen van az irodalomértelmező és kritikus, mint a korszakra figyelő ember. 1938-ban Kölcseyt taglalva szembeállítja egymással a magyar hagyományt és a „boldog nyugati országok”-at, az „őserő”-t és az „európai kultúrközösség”-et. 1920-ban, Adyról szólva, az internacionalizmus 1919-es felfogását, a „nemzeti érzések” akkori ellenfogalmát. 1923-ban, a Petőfi ünnepségek nyitányaként felidézi az ünnepeltet, a kor és az ünneplők kiáltó ellentétét. Még látványosabban száll szembe a korral azt itt közölt két utolsó írásban. 1927-ben, A kettészakadt irodalom című iratában, Berzeviczy Albert Kisfaludy Társaságban elmondott, gyorsan elhíresült beszédére válaszolt. Elhárította az Akadémia elnökének Ady hazafiságát kétségbe vonó mondatait, a politikai és az esztétikai szempont összekeverését, a Nyugatot ért vádakat két forradalom „előkészítéséért”, kétségbe vonta Ady cinizmusáról leírt gondolatokat. És ami a legfontosabb: határozottan kiállt Ady jelentősége mellett. Ezt írta róla: „Ady a világirodalom egyik legnagyobb költője; egyszersmind a magyar nemzet egyik legméltóbb büszkesége is; s aki őt bármely politikai vagy irodalmi pártszempontok miatt nem tudja vagy nem akarja élvezni, a legmagasabb szellemi élmények egyikétől fosztja meg magát, s hasonlít ahhoz a guelfhez, aki a ghibellin Dante könyvét olvasópolca helyett a máglyára tette.” S mindez akkor történt, amikor a csehszlovákiai és a Kárpát-medencei fiatalok: Balogh Edgár, Jócsik Lajos és a többiek Ady nevében és nevével kívánták megszervezni a népek testvériségén alapuló magyar életet a régióban, s alig valamivel azelőtt, hogy A Toll folyóirat elindította az Ady-vitát, melyben a költő ellen és mellett sokan, sokféle szempontot sorakoztattak fel. Ugyanennyire korszakos volt Babits kiállása Németh László Kisebbségben című tanulmányával szemben. Ez az írás válasz és reflexió volt Szekfű Gyula Időszerű történeti problémák című tanulmányára, melyben a történész „a középosztály nem magyar származású részének magyarságával, és az ún. »törzsökös magyarok« szervezetei [...], a magyaros magyarok” problémáival foglalkozott. Nem sokkal a „zsidótörvények” életbeléptetése után, az első bécsi döntést követően, a második bécsi döntés heteiben, mindazonközben, hogy a náci Németország nagy teret nyert
