Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Komáromi Gabriella: A Pompadour Szocialista Brigád
78 Új Dunatáj • 2008. március írás is. Ez-az elmosódhatott, más dolgok meg jobban látszanak. Az asszociációk láncreakciója révén hol érvényesül az idő linearitása, hol meg inkább valami körül körbeforog a gondolat. Ahogy egy gyerek tudattartamait megszólaltatja, abban van valami janikovszkys. Például: „Egy kicsit kevésbé örülök akkor, ha egy felnőttől tudom meg, hogy örülnöm kellene valaminek, mintha csak úgy saját magamtól örülök.” Lajta Erika humora nem nyelvi humor. Nem a szavakkal játszik, hanem a gondolatokkal. Az érdekli, hogy mi „miért történt”, és sohasem az „aláfestés” meg a körülmények. „Ezért van - írja -, hogy az én mondataimban csupasz főnevek sápadoznak, vértelen igék kókadoznak, jelzők és határozószók nem telítik élettel őket.” Nyelvében egyre több az ironikusan használt jogi fordulat és szakszó. „Az alkotmányjog nagylelkűségéből fakadóan, négyévente megvan a lehetőségem, hogy rosszul döntsék” - olvassuk. Másutt meg azt, hogy „egy jogász biztonságával állapítom meg”. Végül is jogász, de ha Lajta Erika néven ír, akkor szakmai nyelve az írói eszköztárába tartozik. A kötet utolsó negyedében krokikat, humoreszkeket, elbeszélésciklusokat találunk, sőt egy glosszára is ráakadunk. Egy szigorúbb szerkesztői kéz ezt az anyagot megrostálhatta volna. Néha az az érzésünk támad, hogy ez még „belefért” a kötetbe, s ezért be is került. Pedig sokkal jobb, ha a „melléktermék” kívül reked. Itt-ott az olvasószerkesztő figyelme is lankadt, a számítógépes szedés tipikus nyomdai hibái árulkodnak róla (enynyi, anynyi, hoszszú stb.). Az új kötetben van az előzőből egy hazajáró lélek: a törpeóriás, ifjabb Tegzes Ede. Halottaiból feltámadva választhat magának földrajzi és időbeli koordinátákat. Magyarországon kíván feltámadni. „Magyarország után visszalépés lenne nekem bármilyen más hely” - mondja. A posztszocialista kapitalizmusban kíván szerencsét próbálni. Itt próbál szerencsét az író Lajta Erika is. Most éppen regénytrilógiát ír (Ad acta, Szerelemkollázs, A kétütemű nő). Tér és idő változatlan: Magyarország 1989 táján.
