Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Komáromi Gabriella: A Pompadour Szocialista Brigád
75 Komáromi Gabriella A POMPADOUR SZOCIALISTA BRIGÁD „Nem abszurdot írok, van fantáziám a valósághoz is!” (Lajta Erika) Lajta Erikának kár bizonygatnia, hogy nem abszurdot ír, mert bizony van mit bámulni A Pompadour szocialista brigád című kötet képtelen ötletein, már magán a címen is. Azt pedig, hogy a valósághoz is van fantáziája, mondatról mondatra bizonyítja. Még sok mindent elmondhatunk a könyvéről, és sok minden el is hangzott már. Például az, hogy: „Ez az új kötet könnyedebb, elegánsabb, felszabadultabb. /Mint A törpeóriás (2002), amiről annak idején hírt adtunk a Somogy hasábjain./ Nem is a szatíra a lényege, hanem a lebegő humor (...)” (Kálmán C. György: Egy kis humor. Élet és Irodalom, 2005. dec. 16.) Nagyon fontos, hogy amit Lajta Erika ír, azt jó olvasni. Élvezetes, könnyű, „de nem vacak”. Se nem erény, se nem hiba, csak tény, amit előbb-utóbb észreveszünk: az írásai nem asszonyi írások. Ez a vonzó, fiatal nő olyan távol tartja magát a női lét kérdéseitől, amilyen távol csak lehet; és azok a bizonyos „nagy érzelmek” egy mondat erejéig sem szólalnak meg. (Csak egyetlen olyan mozdulatra találunk a könyvben, amikor hőse, Erika védelmet, gyöngédséget keresve hozzábújik valakihez, akit Misinek hívnak.) De az írás könnyed eleganciájában, az ötletek szeszélyes, kiszámíthatatlan játékosságában mégiscsak van valami nőiesen rafinált, s ez úgy surran be a szövegbe, ahogy a borítólapon a hulló vörös csillagok és a szögesdrótból rajzolt brigád szó közé belóg egy karcsú női láb - keresztbe vetve, bokapántos szandálban. Valahogy ilyen a Pompadour név is a szocialista brigád előtt. Aligha lehet távolabb két szó a szavak világában, mint ez a kettő. Igaz, hogy a történet hősei, akik egy bordélyházból át akarják menteni magukat a létező szocializmusba, más elnevezésen is gondolkoznak. De a Sztálin néven maguk is vihognak, a Vörös Lámpának nincs munkásmozgalmi hangzása, a szovjet pályatársnők pedig ebben a szakmában nem képviselnek világszínvonalat. így hát maradnak a francia kolléganők: Dubarry és Pompadour. Némi latolgatás után az utóbbi. A szövegen némelykor átleng valami meseszerű is. Mondhatnánk, hogy ez utóbbi nagyon is természetes, hiszen Lajta Erika meseíróként indult (Királylány a talpán!, 2000., A zöld angyal, 2001.). És mindegy is, hogy mit ír: mesét, regényt vagy novellát, minden abszurd, groteszk, ironikus, bizarr, mulatságos és meseszerű. Néha
