Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Heilmann József: Egy árulás története két nézőpontból

74

Új Dunatáj • 2008. március

IV.

Hajdú Farkas-Zoltán könyve hiánypótló munka. Szinte bizonyosra vehető, hogy az olvasók nagy átlagának nincsenek (előzetes) ismeretei az erdélyi szászság sorsáról, irodalmáról. A szerző ezen újabb regénye a korábbi Székelyek és szászok című szociografikus munkájával (2001) és a Telepes népség című erdélyi szász olvasókönyvével (1994, 2006) együtt hitelesen mutatja be az erdélyi szászok sorsát és jelenbeli helyzetét. A könyv az árulás morális kérdésének kettős megvilágításában közelebb hozza az érdeklődő olvasó számára egy eltűnőben lévő nép két értelmiségijének huszadik századi életsorsát és német nyelvű irodalmi munkásságát. Ez az elegáns formátumú, szép borítójú könyv más információhordozók mellett felkeltheti a mai magyar olvasó/utazó ember érdeklődését az erdélyi szászok iránt - kedvet ébresztve egy székelyföldi utazás mellett egy szászföldi látogatáshoz is, melynek napjainkban ki nem hagyható célpontjaként ajánlható a kulturális főváros rangját kivívó Nagyszeben. Az erdélyi szászok egykori központja egy olyan fejlődő, európai szellemiségű város, mely nemcsak a szászok múltjához, hanem a magyarokéhoz is kapcsolódik. A magyar kultúra számos alakja kötődik a városhoz. Híres szülötte Borsos Miklós, Kós Károly is itt gyermekeskedett. Katolikus templomában több éven át szolgált Nyírő József. A szabadságharc idején megfordult itt Petőfi is. Bartók Béla pedig ugyanabban a teremben koncertezett, ahol Liszt Ferenc is.

Több mint szimbolikus értékű az a tény, hogy az Európai Bizottság döntése értelmében - talán a szászokkal szembeni erkölcsi jóvátétel és az új EU-tag Románia iránti gesztustól is vezérelve - 2007-ben Luxemburg mellett az exodusra ítélt erdélyi szászok hazájának egykori központja, Nagyszeben (Hermannstadt, Sibiu) lett Európa kulturális fővárosa.