Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Balzsa Kovács Sándor: Tanulmányok - Politika-, gazdaság-, család-, és kultúrtörténet
90 Új Dunatáj • 2008. december folyamatát és jelenlegi állapotát. A betelepítés bemutatása során bebizonyosodott, hogy az eltérő kulturális, társadalmi, gazdasági környezetből beköltöző népesség bár nem érezte magáénak a települést, mégis képes volt megőrizni annak gazdagságát, építészeti értékeit. A falu pusztulása az 1970-es évek végén, a körzetesítés hatására, a közintézmények és a tsz megszüntetésével, a gazdasági körülmények gyökeres megváltoztatása után kezdődött. A folyamatos romlás napjainkig tart, és a falu épületeinek eltűnésével fenyeget Csekő Ernő az 1901. évi pincehelyi véres választások eseményeiről ír, kiemelve a katonaság és csendőrség szerepét az incidensekben. A szerző régóta foglalkozik a témával, a képviselőválasztásokon történt visszaélésekkel, a megválasztottak szerepével, egyéniségével. A véres, és egyúttal emberéleteket követelő eseményekbe torkollott 1901. évi pincehelyi képviselőválasztás bizonyos vonatkozásai 1904-ig, sőt a büntetőperben hozott kúriai ítélet révén 1905-ig is eltartottak, és úgy az utózöngékről, mint annak idején a tragédia eseményeiről sok hírlap beszámolt, tudósított, nem lehet mondani, hogy azok az országos hírlapok vezető témájává váltak volna. Jóval nagyobb publicitást kapott a versengő felek személye miatt a jászberényi választás, ahol pedig a pincehelyi eseményekhez hasonló tragédia nem történt. Természetesen ez másnak is betudható. Hiszen, ha a Pincehelyen áldozatokat követelő csendőri beavatkozás nem is volt mindennapos, a mai kor embere számára szokatlan gyakorisággal dördült el a csendőrpuska. Ugyan a néppárti sajtó részéről a polgári büntetőper kimenetelét illetően vissza-visszatérő elem volt, hogy a mögött a zsidók állnak, célzatosságot mindenekelőtt a hatalomválasztáson közreműködő exponenseinek tisztára mosása kapcsán lehet megfogalmazni. Az ellenzék által amúgy is kritizált választási rendszer a pincehelyi esettel újabb sebet kapott, szükségessé téve a felelősségáthárító magyarázatokat. Talán e választás negatív tapasztalatai is szerepet játszottak abban, hogy a választási reform körüli vita felélénkült, sőt a kérdés az 1905-ös választást követően elmélyülő politikai válság küzdelmeinek központjába került. Ekkor a Fejérváry-kormány részéről még - vélhetően taktikai megfontolásból - az általános és titkos, községenkénti szavazáson alapuló választójog bevezetése is felmerült. A politikai jogok kiszélesítésén túl ez a témánk szempontjából is jelentős előrehaladást jelentett volna, nagymértékben szüntetvén meg a katonai karhatalom választásokhoz történő kirendelését szükségessé tevő kockázati tényezőket. Hiszen míg a választójog kiszélesítésével gyökeresen csökkent volna a közvetlen, politikai befolyás hatásfoka, addig a pártállás nyilvánosságának megszűntével jelentősen szűkölhetett volna a korteskedés hagyományos eszköztára: a választók etetése-itatása, megvásárlása, napidíjak, fuvardíjak fizetése. Ez, párosulva a községenkénti szavazás
