Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Balzsa Kovács Sándor: Tanulmányok - Politika-, gazdaság-, család-, és kultúrtörténet
Balázs Kovács Sándor • Tanulmányok 91 bevezetésével, ami a választók szavazás napján történő utaztatását, egy településre való koncentrálását tette szükségtelenné, elősegítette volna a korszak választásait jellemző kísérőjelenségek, atrocitások visszaszorulását, megszűnését. Töttős Gábor a Tolna megyei újságírás kezdő évét, a Tolnamegyei Közlöny első évfolyamának hétköznapjait tekintette át tanulmányában. Ebben mint cseppben a tenger, már mindazok a gondok jelentkeztek, amelyek későbbi sajtónkra is jellemzőek, tekintsünk bár a hírszolgálatra vagy a vezércikkre. Hibái, hiányosságai ellenére is hasznos lapnak nevezhetjük a helyi sajtó első termékét s érdemeit nem csökkenti, inkább növeli az a tény, hogy minden, amit elért, a saját erejéből eredt, ráadásul egyetlen hivatásos újságíró közreműködése nélkül. A hivatali akták lúdtollat percegtető nyugalmához szokott járásbíró, a csöndes tespedésbe merülő lelkész ezen a kis. lapon kezdett többet tenni annál, hogy magának vagy feletteseinek írjon: csoda-e, ha ezt sok-sok hibával tette, véletlen-e, ha néha a tisztelt olvasó sajtótermékhez nem szokott idegeit tette próbára? S akárhogy is berzenkedünk, mégis ennek a negyedrét újságnak lapjait kell silabizálnunk, ha valamit szeretnénk megtudni arról, hogyan éltek, mit tettek, mit gondoltak ük- és dédapáink. Mert kellő kritikával kezelve pótolhatatlan forrás a korabeli sajtó. Minden tiszteletünk azoké lehet, akik minden anyagi fedezet nélkül, gyakorlat és elődök nélkül, széleskörű támogatásban aligha bizakodva, rosszindulatú régebbi újságok pillantásainak kereszttüzében, silány formájú, hullámzó színvonalú, személyeskedő és provinciális hetilapjukat az olvasó kezébe adták. Első tárcájukban megírták, amit erről az újságról hinnünk kell: „Mytiléné városáról mondták volt, hogy a kapu nagy, a város pedig kicsi, félni lehet, hogy város kiszalad a kapun. Eztjegyzé meg egyik jóakarónk, midőn lapunknak előfizetésre való fölhívását olvassa vala. Hamarjában idézem Eötvöst, hogy nem az, mit ád, de az, mit ígér teszi gazdaggá...” Sólymos Ede a bajai városi múzeum nyugalmazott néprajzkutató igazgatója a halászati társulatokkal foglalkozik. A halászati törvény (1888:IX. te.) alapján két halászati társulat alakult Tolna megyében a 19. század utolsó évtizedében: a Dunaföldvárbátyai és a Fajsz-bátai Halászati Társulat. A törvény kimondta, hogy a halászat joga a földtulajdon elválaszthatatlan tartozékát képezi, és a meder tulajdonosát illeti. Átellenes parti birtoknál a meder középvonala a határ. Aki olyan vízterületen bír halászati joggal, ahol a meder nem az övé, azt igazolni kell. Ha a vizek olyan fekvésűek, hogy a szomszéd birtokosok érdekeinek sérelme nélkül és okszerűen nem halászható társulatot kell alakítani. Ez alapján jött létre a két halászati társulat. A társulatok közül a Dunaföldvár-bátyaihoz tartozott Tolna megyéből: a Szegzárdi Tanulmányi Alap 1003 kh. 576 öl 20 szavazat, Bölcske 1067 kh. 1527 öl 21 szavazat,
