Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Bitó Z. László: Éva fiai
Bitó Z. László • Éva fiai 27- Mit képzelek? Azt, hogy megnézheted magad, bátyám, ha apánknak elmondom...- Lehet, hogy tudja..., de azt is, hogy nincs számomra más asszony.- És számomra van? - Te barom! Miért nem szült helyetted ágaskodó vágyamnak lányt anyánk? Vagy azt hiszed, örökre megelégszem bégető jerkékkel, akik utódokat aligha adnak nekem. Hát tudd meg, Káin: Urunk csak rám számíthat, hogy akadályt nem ismerő akaratommal megvalósítom tervét: a mindenek fölött uralkodó férfiúi világot. Ábel e szavait csak álmában hallotta Káin. És tudta, hogy a valóságban ezek el nem hangzottak. Sem az, amit álmában utánakiabált öccse, miután dühösen magára hagyta:- Ha ezt akarod, legyen hát köztünk háború! - oly hangosan kiáltotta ezt az álomvilág Ábele, hogy Káin azonnal felébredt, és ijedten nézett körül. Aztán megnyugodva látta a napos tájat, ami békésebbnek, vonzóbbnak tűnt, mint eddigi útja bármely napján.- Tehát azért kellett újraélnem álmomban azt a beszélgetést Ábellel, hogy meghalljam azt is, amit a valóságban Ábel csak gondolt. És hogy megértsem, mit hallott ki az én szavaimból - töprengett az álmát értelmezni próbáló száműzött.- Igen, ez történt, mielőtt Ábel apánk életére tört. De iménti álmomban látnom kellett arcának minden rezdülését, hallanom minden kimondott szavát, s megértenem minden hátsó gondolatát. Mintha még élő testébe bújtam volna, úgy éreztem át mindazt a reménytelen elkeseredést, amely Ábelt apánk ellen vezérelte. És én? Tehettem volna másként, mint ahogy tettem? - kérdezte. - Nagyravágyó öcsémet nem békíthettem volna ki a sorsával - nyugodott meg végre. - Jobb, ha útnak indulok most, amikor már magam mögött tarthatom a tűző napot. Elindult, de gondolatai vele maradtak.- Elmondhattam volna apámnak, mit tervez ellene kisebbik fia? - hallotta saját kérdését talán már századszor, de most megválaszolta:- Csak áskálódom öcsém ellen, gondolhatta volna Ádám. Mégis hibáztam, hogy hallgattam? De hiszen attól kezdve apámmal jártam az erdőket-mezőket: vigyázó szemem elől nem tévesztettem el őt. A kérdés mégis kérdést szül: tudnom kellett volna, amikor a mindenre eltökélt Ábel szavait hallottam, hogy csak az ő élete árán védhetem meg az apámét? Erre a kérdésre - vagy talán csak arra, amit ezután tett fel - megtorpant:- Avagy arra számítottam, hogy Apám mellé állva megszabadulhatok nagyra törő öcsémtől? Igazán nem sejtettem, hogy az a kő kiolthatja az életét?
