Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Bitó Z. László: Éva fiai
22 Új Dunatáj • 2008. december gyös útján újra elindulni? Tán lenne belőlem Ábel és Ábelből Káin? Mire megyünk, ha változik a szerep, de a sors marad? Vagy felülírhatja az akarat? jó a kérdés, de honnan jöhet rá válasz? Arra nem is várok: hangom, bárha válaszra nem is talál, elűzi az elviselhetetlen magányt. Jó, ha fennhangon szólok már csak azért is, hogy hallja az Úr, ha esetleg követ valahogy, láthatatlanul. Hadd hallja szavaimból: milyen nagy az én nyomorúságom. Már sokszorosan megszenvedtem, hogy öcsém megfékezésére túl súlyos követ kaptam fel. Ezen elgondolkodott Káin, mielőtt fennhangon szólt megint a pusztaságba:- Miért küldtél utamra e világba, Uram, ha Évát magamnak itt sem találhatok? Miért hagytad, hogy éljek, ha nem adsz célt életemnek? Talán szüléimét is csak azért alkottad meg, hogy lépten-nyomon próbára tedd őket és botlásaikban és gyötrelmeikben gyönyörködj? Te, aki kisgyermekeidként szeretted anyámat, apámat, és mindenre okítottad őket, miért fordultál el tőlük, amikor felnövekedésük jelei kérdések özönét támasztották bennük?- Nem válaszolsz? Nem baj: fennhangon csak azért szólok, hogy életben tartsam a reményt: hangom elérhet valahol egy szavaimat értő Évát.- De erre talán válaszolsz - vagy rám olvasol még egy átkot: Te, igenis Te ölted meg Ábelt apjával állítva szembe őt! És most, hogy ő nincs, milyen jövő fakadhat gyilkosa ágyékából, akit száműzésével megfosztottál jövőjétől? És miért lopod meg éjszakáimat: miért hagyod, hogy a sötétben Ábel álljon elém. Miért? Hogy életéért cserébe éjjeleim békességétől fosszon meg? Mit érhet el ezzel: talán a holtak világában célt ad a létnek az élők bűntudatának fenntartása?- Azért jelensz meg nekem éjjelente, öcsém, hogy a bennem csiholt félelem meggyőzzön: én vétettem ellened? így áltatnád magad azzal, hogy te ártatlan vagy? De elég volt ebből, nem engedem, hogy a halottak világából érkező éjjeli látogató megrontsa életemet! Elhatározása meggyorsította Káin lépteit. És gondolatai árját is:- Lehet, hogy nem is bosszúra vágyó öcsém jelenik meg álmomban minden éjjel, hanem figyelmeztetni akar valami abból fakadó veszélyre, hogy nem hallgattam rá, mielőtt apám életére tört. Miért nem merem átélni álmomban azt a napot, amikor Ábel megosztotta velem tervét. Talán attól tartok, hogy ő életre kel, és én halok meg, ha meghallgatom őt? Ezért riadok fel álmomból, valahányszor félholtra vert kosának keserves bégetését hallom? Attól félek, hogy én leszek az a kos, ha hagyom, hogy álmom folytatódjon? Megváltozhatott volna a múlt, ha Ádámnak elmondom, mit tervez ellene kisebbik fia? Talán ezt kell megértenem: mi lett volna, ha...
