Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 4. szám - Bitó Z. László: Éva fiai

Bitó Z. László • Éva fiai

23- Talán megnyugvást nyerek, ha mégis hagyom, hogy álmomban újraéljem azt a napot, mikor öcsém fölkért: legyek apánk ellen a szövetségese. Jer tehát, te megtört hátú kos és üldözője Ábel! Akit-amit félek az éjszaka sötétjében, azzal most szembenézek: a nap heve elől álomra hajtom a fejem. Ha behunyt szemem eltakarja is az égből áradó fényt, a nappal rémeket elűző védelmétől meg nem foszthat a csak engem magához ölelő sötétség.

Lefeküdt a vándor egy fa árnyékába, és hagyta, hogy elnyomja az álom. Hamarosan hallotta is a keservesen bégető kost, de most nem riasztotta fel, mint éjjelente eddig. Látta magát magvakat ültetni a Kintvilág csermelye melletti zsíros földű mezőn. Majd Ábel futott feléje:- Elmenekült az a dög. Láttad? - kérdezte lihegve, pontosan úgy, mint hetekkel azelőtt, hogy apjára támadott.- Remélem, sose éred utol. Cafatokban lógott a bőre, csoda, hogy megtört hátával még mozogni tud - hallotta Káin saját hangját, majd ismét Ábelét:- Fogd be a szád, vagy te is kapsz egyet! - emelte rá a kos vérétől vöröslő buzogányát öccse. - Kicsodád ő neked, hogy mellé állsz, ellenem? Na jó, a csapdám mindig készen áll. Bár kosom van kettő, annyi elég.- Akkor miért akarod ezt is betörni?- Csak elrettenteni akarom a jerkéik védelmére kelő kosokat. Egyikük nemrég a karám falának támadt, hogy asszonyaimat kiszabadítsa.- Asszonyaidat? Komolyan mondtad a múltkor, hogy jobb egy jerkével is..., mint a semmi? Elment az eszed, Ábel, mióta - ahogy mondod - pásztorkodásra adtad a fejed?- Te könnyen pofázol, hiszen tudom: Éva olykor magához enged. Ne tagadd, hiszen láttam.

Meglepték Káint, amit öccsétől álmában hallott, mert éberen nem emlékezett ezekre a szavakra, miként azokra sem, amiket a saját hangján hallott vissza:- Leskelődsz is? Hogy mire nem vagy képes?! - kiáltott fel dühösen álmában.

Aztán látta magát, amint zavartan elfordul, majd lehajol, hogy elültessen még

egy magot, ahogy ez valójában megtörtént. Erre Ábel akkorát rúgott a hátsó felébe, hogy orra bukott. Ábelen látszott, mennyire meglepte, hogy - életében először - sikerült bátyja fölé kerekednie.

Ettől kezdve minden más is tisztán tárult Káin elé, amire addig nem akart visszagondolni: azzal kezdve, ahogy bunkóját vállmagasságban suhogtatva ugrált előtte öccse, amint ő ide-oda hajladozva kikerülte ütéseit, miközben feltápászkodott.