Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Vasy Géza: Illyés Gyula az ezredfordulón
Vasy Géza • Illyés Gyula az ezredfordulón 21 A két világháború közötti korszakban elsősorban a társadalom nincstelenjeinek, szegényeinek szociális érdekeit képviselte, demokráciát követelt. 1945 után aggódott a demokrácia gyengesége miatt, 1948-tól kezdve a zsarnokságot ítélte el. A hatvanas évektől kezdve megengedőbbé vált a proletárdiktatúra, lassan emelkedni kezdett az életszínvonal. Ezt nevezte el ő szélárnyék-helyzetnek, s ehhez fűzte reményét és figyelmeztetését: itt az alkalom, hogy nemzeti betegségeinkkel szembenézzünk, egészségesebb erkölcsi és szellemi állapotba kerüljünk. Nem az egyre idősebb próféta rémlátomásai gyötörték őt, hanem a tények. Egyre többen haltak meg fiatalon, világelsők voltunk az öngyilkosok számában, folyamatosan csökkent a születésszám, igen sok volt az abortusz. A demográfiai mutatók már akkor aggodalomra adtak okot. - A közösségi eszmét hirdető társadalomban szétbomlasztották a hagyományos paraszti, városi közösségeket, a civil szerveződéseket, s helyükbe nem igazán születtek újak és erősek. Atomizálódott a népesség. Tabutéma volt a Trianon kiváltotta helyzet. Válságba került a nemzet, a család értékrendje is. - Ennek is, a vallásellenességnek is következménye, hogy a hagyományos erkölcsi rend is szétbomlott. Az ideális társadalom ígérete pedig ábránd maradt. A szocializmus elveivel ellentétes gyakorlatban a pontosan és szépen végzett munka elvesztette becsületét, s az ügyeskedés vált céllá - tisztelet a kivételeknek. - A szélárnyék-helyzet kihasználására a nemzetközi helyzet s a belső erőtlenség miatt nem volt mód. Mit lehet mindehhez Illyés Gyula halála után negyed századdal hozzátenni? Csökkent-e a magyarság sorskérdéseinek száma, súlyossága? Az egypártrendszerű diktatúra megszűnt, az idegen csapatok eltávoztak, de ettől még nem váltunk boldogabb és elégedettebb emberek boldogabb országává. A ma élő emberek aligha képesek függetleníteni magukat a torz múltú és torz jelenű társadalomtól. Az ember atomizálódva is társadalomban él, személyiségproblémái társadalmiak is, a társadalmi kérdések beépülnek személyiségébe. Mit üzen az utókornak Illyés Gyula? 1981-es Táviratok című kötetéből például ezt, Sziszifusz szelleméhez fordulva: Moccan a hótakaró ismét - Vesd le a tél halotti ingét - Lázárénál is szebb a sorsod: ki a mélyből, égig a tornyod, hősöm, vakondok! Illyés Gyula műveire, szellemiségére, emberi példájára ma is szükség van. Nem igaz, hogy művei nem tudják megszólítani a mai olvasók többségét. Annyira sokoldalú szerző, hogy bárki megtalálhatja a számára kedveset, fontosat. S a posztmodern után talán újra reneszánsza lehet neki is, a hozzá hasonló alkotóknak is.
