Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Szigeti Lajos Sándor: "De én Uram bakád én hol vagyok?" (Emberiség az Ablaknégyszögben: Baka István szikár alakjai)
Szigeti Lajos Sándor • „De én Uram bakád én hol vagyok’ 81 fűszál lekonyul, / fél, hogy örökre alkonyúl. / Borzongásuk a nem remélt vád - / így adnak e kicsinyek példát, / hogy fájdalmad szerényen éld át, / s legyen oly lágy a dallama / mint ha a fű is hallana, / s téged is fűnek vallanaA vers motívumkapcsolatokban igen gazdag, az első szakaszban „bársony nesz inog, megremegnek a jázminok”, s így előremutat a Hazám felé, amelyben megismétli a „bársony nesz inog” érzékletes képét, s az első szakasz végén „tapsikolnak a jázminok”, hogy eszébe juttathassák a költőnek: „álmos dzsungel volt a lelkem”. A zárószakasz motívumai és képei pedig a „Költőnk és Kora” zárószakaszában, e lemondást sugalló végső sóhajban ismétlődnek majd meg: „Piros vérben áll a tarló / s ameddig a lanka nyúl, / kéken alvad. Sír az apró / gyenge gyep és lekonyúl. / Lágyan ülnek ki a boldog / halmokon a hullafoltok. / Alkonyul.”8 További példák sorolása nélkül is jól látható, hogy Baka olyan motívumot választott, amely átíveli az egész József Attila-életművet. S itt meg kell állnunk egy pillanatra: ha azt hinnénk, hogy Bakát nem érintette meg a genius loci, ha szellemiségében nem próbálta volna meg követni Alisca világát, tévednénk. Baka „hajlamos” volt arra, hogy a kínálkozó évfordulókra figyeljen (mert szerette volna, ha nagyobb figyelmet kelthet - nem ő maga - hanem az opusa), így szület(hetet)t meg egy verse a Babits-centenáriumra, 1983-ban. Készülőben volt szekszárdi indíttatással egy Babitsról-Babitsra című kötet, amelyről Baka elsőkézből tudott, s amelynek későbbi tervezett címe Főhajtás Babits Mihálynak lett volna. A terv csak terv maradt, erről azonban Bak nem tudott, „szállította” Szikár alak című versét, „amely így az első - később kiderült: az egyedüli - lett a centenáriumra elképzelt megyei könyvtári kiadványban”.9 A vers tehát gépiratban maradt fenn, mégis értékes része a Baka-opusnak. Elgondolkodtató Baka következetessége is: miért nem jelentette meg, ha kiudarcba fulladt a kiadvány? A József Attila-filológia előtt a cím egyértelmű, a megbántott Babitshoz fordul József Attila e szavakkal: „Magad emésztő, szikár alak, én megbántottalak.” Töttős Gábor idéz egy 1993-as magánbeszélgetést, illetve a rádióban elhangzott, később köteteimként is jellemzőnek érezhető prózát, a Az idő térképjelei címűt, melyben így vall Baka: „Szégyenkezve vallom meg, bár nem az én szégyenem - kamaszkoromban hamis kép élt bennem Babitsról, Mészöly Miklósnak pedig a nevét sem hallottam. Igaz, amikor - már huszonévesen - olvasni kezdtem, még sokáig túlságosan szikárnak, szigorúnak éreztem prózáját...”10 A Baka-vers maga így szól: Egymásra lelt-e árnyad és az árnya a csillagporos túlvilági réten vagy galaktika-cserjés égi kertben? ahogy ma bennem
