Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Szigeti Lajos Sándor: "De én Uram bakád én hol vagyok?" (Emberiség az Ablaknégyszögben: Baka István szikár alakjai)
76 Új Dunatáj • 2008. szeptember Babits Mihály versét jól választotta meg a szerkesztőség, mert tipikus példája a homogén zárt rendszert képező Babits-lírának, az önmagából építkező korpusznak. Babits Mihály: Ablaknégyszög Az ablaknégyszögön zöld falomb hajlik át; alatta léckapu és keskeny kerti ut, amely egy idegen telek szivébe fut a felső sarkig, és elveszti ott magát szemünkből: ennyi csak szobánkból a világ. Látjuk a gyér gyepet, néhány levél laput az út szegélyein, s nem tudjuk, hova jut az út, ha megpihen, könnyű szolgálatát megtéve? És kié e kert, hol sohse jár senki, csupán a szél kaput néha tár - nézd, most a nyílt kapun belép egy kis madár! Csak lép, és nem repül! nem rezzen szárnya sem! Ez a madár a vágy, halk vágyunk, kedvesem: Megúnta itt magát és átmegy csöndesen. Baka hihetetlenül bátor, otthon van Babits lírájában is, de nem érzi igazán sajátjának is egyúttal, ezért még a formát is megváltoztatja, a klasszikus szonettet megőrzi ugyan, de mind az oktávát, mind a tercinákat rövid sorokba zárja, szinte „népiesíti”. Némi jóindalatú, játékos gúnyt is érzünk a versből, míg meg nem sejtjük, hogy valójában megemelni szándékszik Babitsot, szinte megajándékozza, valamilyen kamasz-romantikára emlékeztető plátói szerelemképzettel, miközben a „tárgyi kritikai tanulmány” magvát is visszaajándékozza (József Attila helyett is?) a szekszárdi mesternek. Fut-fut a falunkon át Bársony-pertliként az út, - De ki érti hova fut, S hol találja meg magát? Kerekedik a világ, Ád a férgeknek laput, - Nékünk zsupptetője jut. Oly mindegy - szolgálatát
