Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Földes Györgyi: Istenek, óriások meg a világ - a lét szimbólumai a Theosophicus énekek, az Isten kezében, az Isten fogai közt és az Isten gyertyája című versekben
64 Új Dunatáj • 2008. szeptember Földes Györgyi ISTENEK, ÓRIÁSOK MEG A VILÁG A lét szimbólumai a Theosophicus énekek, az Isten kezében, az Isten fogai közt és az Isten gyertyája című versekben Babits istenhitét - melyet Rónay György egzisztenciálisnak nevez - talán ez a viszonylag későinek mondható idézet jellemzi a leginkább: „Persze, katolikusnak születtem, e vallás csarnokaiban találkoztam és küszködtem Istennel, kételyeimnek és legmisztikusabb reményeimnek egyformán a katolicizmus adott először testet, színt, szavakat. E színek és szavak nem maradhattak ki írásaimból; de más a lírai vallomás és más az egyházi hitvallás. Van-e mélyebb érzés, mint ami Istenhez köt, akár hiszünk benne, mondhatnám, akár nem? S a vers feladata, minden mély emberi érzést kifejezni. De nem okvetlen feladata, pozitív konfessziót tenni, nyilvános hitvallást valamely egyház hittételei mellett.”1 Ezt a nem-dogmatikus hitet talán az is remekül bizonyítja, hogy Babits azon versei közül, melyekben Isten testet nyerve egyfajta óriásként jelenik meg - meglepő, de ezekből több is van: a Theosophicus énekek, az Isten kezében, az Isten fogai közt és bizonyos értelemben az Isten gyertyája - egyedül a legutóbbi mondható katolikus ihletésűnek, noha a lírai beszélő Istenhez való viszonyulása ott sem problémamentes. Babits ráadásul igencsak érdeklődik a zsidó-keresztény világképtől eltérő vallási elképzelések iránt is, erről árulkodik például a két versből álló Theosophicus énekek - ezek egyike a Keresztény, a másik az Indus címet viseli -, mint ahogy az Isten fogai köztben is felvetődik a kérdés az óriás és közönyös Őrölőről, vajon nem a „borzasztó Shivával” azonos-e. Az előbbi verskettős címe is azt mutatja, Babitsra hathatott a vallásbölcseletek összehasonlító tanulmányozását önmagának célul kitűző teozófia nyitottsága: a századfordulót követő években rendkívül népszerűek voltak Schmitt Jenő Henrik nézetei, sőt, mint azt Kosztolányi és Juhász Gyula visszaemlékezései is bizonyítják, az egyetemista Babits által előszeretettel látogatott Négyesy-szeminárium igen szabad szellemben működött, érdeklődő teozófusok is eljárhattak rá, sőt az is előfordult olykor, hogy az órán felolvastak teozófiai értekezéseket is.2 Köztudott, hogy a költő figyelmesen tanulmányozta Schopenhauert is, akinél ugyancsak megjelennek a hinduizmus és a buddhizmus egyes elemei. Jeleníts István Kelevéz Ágnes állításaira is támaszkodva - és például a nietzschei ihletésű és a pogány antikvitás eszmerendszerét is idéző Hiszekegyre utalva - egyenesen arra világít rá, hogy Babits korai világképében keveredik monoteizmus és politeizmus: „Mondhatnánk talán, hogy Babits egyistenhite a sokistenhit kísértésében élt, sokistenhitét pedig folyvást megkérdőjelezte az egyistenhit.”3
