Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 2-3. szám - Kelevéz Ágnes: Miért szimbólumok? - egy címadás értelmezési lehetőségei

38

Új Dunatáj • 2008. szeptember

együtt így válhat értelmezhetővé. A szimbólum, mint poétikai eszköz, nem egyszerű szakszóként szerepel a címben és az alcímekben, hanem, éppen túlzásával, a modern költészettel sorsközösséget vállaló magatartás dacos szimbólumává válik.

A stanzák keletkezésének háromnegyed éve Babitsnak költőileg is a magára találás időszaka. Egyik legtermékenyebb korszaka ez. Ekkor születnek 1910 februárjában napok alatt a Nyugat felolvasó estjére írt költeményei, A Danaidák, a Két nővér, a Klasszikus álmok, a Csipkerózsa. Felolvasásuk a Nyugat matinéján meghozza a közvetlen költői siker élményét, mint erről a napilapok és visszaemlékezések egyaránt megemlékeznek.45 Babits mintának 1910 tavaszán már nem Thamyrist, a költői merészségéért az istenek által megvakított, elnémított lantost választja, mint tette 1909 szeptemberében, hanem Protesilaost, aki tudván tudva sorsát, bátran száll a trójai partra, s vállalja a biztos halált. A költői szerep megszilárdulásának legékesebb bizonyítéka a Laodameia, mely ezen a tavaszon születik, a negyedik és az ötödik stanza írása közti időszakban, „pár nap alatt”, ahogy Babits emlékszik rá. Költeményét a kézirattal együtt Osvátnak küldött levelében egyenesen „a legkedvesebb gyermeké” - nek nevezi.46 A stanzákat ősszel rendezi egybe, s az utólagos címadás „szimbólum” szavával a modernek csoportjához való tartozást még hangsúlyozottabban vállalja. E költőként megfogalmazott kiállás októberi publikálása talán hozzásegíti ahhoz is, hogy tőle eddig szokatlan módon kezdeményezőként lépjen fel, és levélben forduljon Osváthoz: „egy kérdést intézek Ön által a Nyugathoz, arra kérvén, hogy a feleletről valami utón módon lehetőleg hamar értesítsen. A Laodameiát és újabb verseimet (talán Klasszikus Álmok címen) szeretném egy kötetben közrebocsátatni ”47 Az elnémulás választása helyett ő maga ajánlja második kötetének megjelenését.

Jegyzetek

1 Ne mondj le semmiről. (83. fólió rektó, 1909. okt. második fele után, dec. vége előtt) 2. Szimbólum a holdvilágról. (106. fólió verzó, 1910 tavasz, ápr. 16. előtt) 3. Másik szimbólum. (106. fólió verzó, 1910 tavasz, ápr. 16. előtt) 4. Nunquam revertar. (108. fólió rektó, 1910. tavasz, ápr.) 5. Sárga lobogó. (130. fólió verzó, 1910. tavasz vége, nyár eleje vagy ősz eleje között).

2 Vö: Komlós Aladár: A szimbolizmus és a magyar líra. Bp. 1965. 98.; Karátson, André: Le symbolisme en Hongrie. Paris 1969. 232-267.; Rába György: A szép hűtlenek. (Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád versfordításai). Bp. 1969. 117.; Rába György hozzászólása, in: Vita a Nyugatról. S. a. r. Kabdebó Lóránt. Bp., 1973. Petőfi Irodalmi Múzeum - Népművelési Propaganda Iroda. 38-40.; Rába György: Babits Mihály költészete 1903-1920. Bp. 1981. Szépirodalmi. [A továbbiakban: Rába 1981.) 235.; részletes kifejtése 235-247., 990.

3 Babits Mihály: Óda a szépségről. Vasárnapi Újság, 1910. márc. 13.11. sz. 218.

4 Vö. Paul de Man: A temporalitás retorikája. In: Az irodalom elméletei. I. Sorozatszerkesztő: Thomka Beáta. Pécs, 1996.

5 Gadamer, Hans-Georg: Igazság és módszer. Gondolat, Bp., 1984.73.

6 Fenyő Miksa: Kusza emlékezések Babits Mihályról. Babits emlékkönyv. Szerk. Illyés Gyula. A bibliográfiát összeáll. Sárkány Oszkár. Bp. 1941. Nyugat, 130.

7 Vö. Rédey Tivadar: Babits Mihály kritikusi stílusgyakorlata 1905-ből. It 1943.2. sz. 81-86.