Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 2-3. szám - Kelevéz Ágnes: Miért szimbólumok? - egy címadás értelmezési lehetőségei

Kelevéz Ágnes • Miért Szimbólumok? 33 őszén, 1909 folyamán több olyan költeménye is születik, melyben a versírás értelmét kérdőjelezi meg, a nyomasztó magányról vall, az elnémulás, az írásképtelenség veszé­lyének érzését vizionálja (Thamyris, Magamhoz [A csüggedt kapitány], [Szerénység és Kegyesség és Okosság...], A költő szól, Egy rövid vers). A Ne mondj le semmiről 1909 őszén e bénultság érzésétől való megszabadulás első verse. Ez már nem „Babits el­fojtott duk-duk afférjának utóhangja”, ahogy Rába nevezi,25 hanem éppen a válság feldolgozásának, a továbblépés lehetőségének az első példája. A Ne mondj le semmiről egy küzdelmes út vége. Babits az önpusztító gondolatok sötét világából felküzdve ma­gát határozott állásfoglalásként fogalmazza meg költői és emberi túlélésének egyetlen módját: „Ne mondj le semmiről.” A füzér többi verse is a sokat támadott, „modern költészet”-nek, vagy „új költészetnek” nevezett alkotások melletti pozitív kiállásként értelmezhető. Ezt az értelmezést támasztja alá, hogy ekkor egyik nyilatkozatában az „újabb magyar irodalommal” vállal határozottan és nyilvánosan közösséget. A Budapesti Napló 1910. évi húsvéti számában három részből álló körkérdést intézett a magyar írók egy csoportjához, akiknek véleményét (úgymond) „erre nézve illetékesnek ta­lálta”: „1. Az újabb magyar irodalom haladást és magasabb fejlődési fokot jelent-e a régihez képest?; 2. Szükségesnek találja-e az eszmei tartalmat és erkölcsi alapot az irodalomban?; 3. Gondolja-e, hogy tartósabb hatásuk és hosszabb életük lesz ezek­nek az újabb áramlatoknak?”26 Hatvány Lajos és Lengyel Menyhért mellett Babits a kevesek egyike, aki a megkérdezettek közül az új magyar költészet mellett teszi le a voksát, megjelenését „fejlődésinek nevezi, mely a „holtpontról szerencsésen tovább­segítette” a magyar irodalomtörténetet.27 A nyilvánvalóan tendenciózus kérdéseket döntő részben a konzervatív oldal képviselőihez intézték, akik az előre megjósolható, elítélő, indulatokkal teli válaszokat adták, vagyis az újabb magyar irodalom nem ho­zott „magasabb fejlődési fokot”, sőt hanyatlást, éppen az erkölcsi tartalom hiányában súlyos jelenség ez, mely vagy magától el fog tűnni a színről, vagy harcolni kell ellene. A körkérdésre adott válaszokban felbukkannak vádként azok a motívumok, melyeket Babits, éppen e frontális támadásnak köszönhetően is, versében majd pozitív üzenet­ként vállal fel. Harsányi Kálmán a nyugat művészetének, a franciák költészetének utánzását veti az új irodalom képviselőinek szemére: „Magát a szert Berlinben kotyvasztják, ki­selejtezett régi francia recipék után, olcsóbban, hígabban, reklámjaikban több csodás következést ígérve, mint annak idején a franciák.” Majd hozzáteszi, hogy a „nyuga­­tosok és holnaposok legújabbnak mondott irodalmában túlontúl sok a saját maguk által is »bizarrnak hirdetett homályosság«”, majd vészjóslóan hozzáteszi, hogy ez a

Next

/
Thumbnails
Contents