Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Angyalosi Gergely: Szárnyaska szamár az őszi kertben (József Attila Babits-képéről)
Angyalost Gergely • Szárnyaska szamár az őszi kertbe 23 megoldások (szimultán technika, sajátos szintaktikai tördeltség, stb.) átvételére. Az 1925-ös Sziget és tenger lírai „előszava” a moralista számvetése a lét nagy kérdéseivel, a megváltozott történelmi és emberi feltételek között. Ez a fura „hitvallás”, amely kínosan ügyel arra, nehogy dogmatikusan egyértelművé váljék, egyszerre ragaszkodik az értelemhez és az emberi ésszel fölérhetetlen transzcendenciához, a magyarsághoz és a nemzetközi „testvériséghez”, a l’artpour Vart-hoz és a naturalizmushoz.13 A kötet címét a költő egy nyilatkozatban a következőképpen magyarázta: „Boldogabb korokban az emberi sorsok habjai voltak a nagy sorstengernek: ma úgy állunk korunkban idegenül, mint a sziget, melynek a körűié zajló tengertől csak félnivalója van. Ilyen sziget volt ez években különösen minden emberi nyugalom és boldogság.” Ez a magatartás hosszú éveken át jellemző marad Babitsra: a kor meghatározó áramain kívül álló, elsodrástól fenyegetett individuum törekvése saját világának kialakítására és otthonossá élésére. Talán erre gondolt József Attila, amikor a „pálmaházát” megálmodó Babits karikatúráját elkészítette. A pusztán egyéninek, egyedinek látszó megoldást azonban Babits mintegy küldetéssé emeli az értékőrzés gesztusa által. Felfedhető itt egyfajta folyamatosság is. Nemes Nagy Ágnes „fordított transszubsztanciációról” beszél az iíjú Babits lírájával kapcsolatban,14 vagyis arról a különös jelenségről, hogy költőnknél az eszmék szenzuális konkrétsággal válnak élménnyé. A Sziget és a tengerben a kézzelfogható, mindennapi szcenírozás tölti be a versek előterét; ez a konkrétság mozdul el azután valamilyen szimbolikus jelentés és etikai állásfoglalás irányába. Mindez természetesen korlátokat szab a formai virtuozitásnak. „Ma a mondanivaló fontosabb, mint a forma, ezért közeledtem a rímtelen, szabad, sőt pongyola vershez” - mondotta 1923-ban.15 (Idézzük fel a Magad emésztő első sorait: „botot faragtál, ábrákkal tele / beszélt a nyele, /aztán megúntad. Így volt? / S eldobtad, ahogy az égbolt / az únt csillagot ejti le.” (Azért jegyezzük meg, hogy Babits korai költészetének virtuozitása még a visszavonó versben is csak ambivalens elismerésben részesül József Attila részéről.) A Régen elzengtek Sappho napjai című vers utolsó sora („Az istenek halnak, az ember él”) lesz a következő, 1928-ban közreadott kötetének címe: ez jelzi a húszas évek három versgyűjteményének mélyebb szemléleti összetartozását. „S hallottam, említ / az a szó isteneket / kik nem hajolnak ezután neked. Pedig / te nem szolgálsz többé nekik” - olvassuk a fiatalabb költőnél. Majd hozzáteszi: „Most már értelek.” Hát nem; azt hiszem, József Attila még ekkor sem akarta igazán érteni, miről beszél Babits. Túl nagy volt a világlátásbéli távolság. Az „istenek”: az efemér, múló érvényű ideológiák, melyek csődbe jutása nem jelentheti az emberiség halálát. Korántsem csak a páros idill, vagy a védett, külön világ kereséséről van szó, mint ahogy az Egy
