Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 2-3. szám - Angyalosi Gergely: Szárnyaska szamár az őszi kertben (József Attila Babits-képéről)

22

Űj ÜUNATÁJ • 2008. SZEPTEMBER

meg, hogy a világháborút katasztrofális véletlenek csak kauzális, de minden vezérlő rációt nélkülöző sorozatának eredményeként fogja föl.

De nem tud beletörődni abba, hogy ilyen a világ. Foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz a meggyőződéséhez, hogy az, ami az időbeliség szférájában kusza, esztelen gomolygás, az a Logoszban, az Akarat és az Igazság időtlen egységének tartományában rációval (esetleg az emberénél magasabb rendű rációval) telik meg. E meggyőződésének első nagy összegzése a Veszedelmes világnézet című tanulmánya 1918-ban. A világháború ugyan nem valamely gonosz embercsoport tervei alapján tört ki, de azért e szörnyűség kapcsolatban áll világnézeti kérdésekkel. „Ha nem is világnézeti ok idézte elő a háborút, kellett lennie valaminek a kor világnézetében, ami lehetségessé tette."6 Egyfajta „fatalisztikus cinizmus”, rezignált „minden mindegy” filozófia ez, amely az aktívan háborút akarók kis táborával szemben széles tömegekben gyökerezett meg. Babits szerint tehát az antiintellektualizmus a kor rákfenéje. (Hogy is mondta később egy költő? „A meg nem gondolt gondolat.”) A világ elvesztette hitét az észben és a rációban. Ennek a gyökereit már Kantnál felfedezni véli, aki, mint mondja, a „porosz morált alapozta meg azzal, hogy elválasztotta az erkölcsöt a szerinte megismerhetetlen Lényegtől”9. (Ez az egyébként téves Kant-értelmezés még sokáig visszatér morálfelfogásában.)

Az a pont, ahol a legmélyebb közösséget érzi Kanttal, „az erkölcs érvényességének gondolata a politikában"10. Az örök béke eszméjét nem szabad feladni semmi áron, mondja. „Mert a békegondolat megvalósulásának legnagyobb akadálya az, hogy mindeddig az emberiség tömege nem hisz benne eléggé. Valóban: a hit itt már cselekedet!” Ez az okfejtés mélyen egybevág Babits gondolkodásmódjának legkorábban felismerhető tendenciáival. Tudjuk, kamaszkorában regényt akart írni Az őrültek címmel. „Arról szólt”, meséli majd a 20-as években Szabó Lőrincnek, „hogy a világ őrültnek tartja mindazokat, akik egy ideális célért küzdenek, én azonban azoknak fogtam pártját.”11 A Kant-fordításhoz írott előszó tehát a naivitás és az utópizmus vádját vállalva hirdet egyfajta „als-ob” filozófiát: úgy kell küzdenünk a háború ellen, mintha az örök béke lehetséges volna.

Rába György szerint a húszas években Babits költészete „a költészetté lényegített ismeretkritika helyett a léthelyzet lírai kifejezését” adja12. A szimbolista líramodell megújított, átalakított változatáról van szó. Ebben a lélek belső történései és a világegész között metaforikus vagy még gyakrabban analogikus viszony áll fönn. Az újdonság a századvégen uralkodó szimbolizmushoz képes a „prózai” konkrétumok, az érzékletesen megjelenített tények beszüremkedése a versbe. Ez okot és alkalmat ad a versnek az élőbeszédhez való közelítésére, helyenként pedig az avantgárdista