Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Angyalosi Gergely: Szárnyaska szamár az őszi kertben (József Attila Babits-képéről)
Angyalosi Gergely • Szárnyaska szamár az őszi kertben 19 dialógusban mondja Szókratész Phaidrosznak: „Élettagadás felé hajlik a buddhizmus, az én régi tanom, Spárta, a sztoicizmus, a régi kereszténység, a puritán protestantizmus, a szocializmus, a monizmus, Schopenhauer, Tolsztoj tana, az egységesítő tudomány. Az élet felé Athén, a tarka művészi ököljogos középkor, a reneszánsz katolicizmus, a romanticizmus, Nietzsche, a művészet. Az egész világtörténeten végigkísérhetjük e két nagy irány harcát. S mindig az élet erkölcsét követtük, az ellenkezőjét hirdettük inkább.” A koroknak, irányzatoknak, neveknek ez a kavalkádja mintegy leltára azoknak a kultúrtörténeti hatásoknak, amelyek a költő világképének kialakulásához hozzájárultak. Leltár, méghozzá egy sajátosan értelmezett bergsonizmus - és nietzscheizmus - alapján elrendezve. Egy-egy utalás erejéig pedig a valláshoz és az erkölcshöz való viszonyát is felvillantja. Gondolkodásmódjára a többek által megfigyelt dualizmus jellemző: a jelenségeket a maguk ellentétével együtt ragadja meg, és az ellentmondások feloldása nélkül kísérli meg kialakítani a maga szintetizáló álláspontját. Az emberben mindig alternatívák élnek együtt; a „konvenció” dönti el, hogy éppen mit választunk elsődlegesnek. A háború kitöréséig írott tanulmányai egyre határozottabban körvonalazódó művészet- és irodalomkoncepciót tárnak elénk. A korszellemnek megfelelően ezek a nézetek mindig egy életfelfogás, sőt társadalomfelfogás vetületében jelennek meg nála. Ifjúkori arcképének alapvetően fontos vonásairól van szó. Ezek közül az egyik sokat vitatott kérdés Babits és az úgynevezett „dekadencia” viszonya, illetve ezzel szoros összefüggésben világlátásának arisztokratizmusa. Petőfit és Aranyt állítja szembe az a híres esszéje, amelynek tételeire nem egyszer alapozták ezt a két jelzőt. Nem minden jogosultság nélkül (az írás alapjául szolgáló 1904-es vázlat címe: Arany mint arisztokrata, árulkodó e tekintetben). A betegség mint a művészi autenticitás konstitutív jegye, szembeállítva a művészetellenes „egészséggel” kétségkívül a Nyugat-Európában akkor már kissé idejétmúltnak számító dekadenciával való kacérkodás jelzése. Petőfi nyárspolgári egészsége Arany beteges és par excellence művészi érzékenységéhez képest akkor is kétségkívül negatív minősítés nála ez idő tájt, ha a tanulmány ideológiáját részben a nép-nemzeti konzervativizmus felfogása elleni reakciónak kell tekintenünk. (Akárcsak erősen hangoztatott világpolgárságát, amely a hazafiasság bornírt és provinciális ál-esztétikai kliséire adott válasz.) Ennek a korábban Európa-szerte divatos gondolkodásmódnak azonban - és ez a döntő - nincs műalkotás-megfelelője Babitsnál. Nincs olyan verse, amelyről elmondhatnánk, hogy a dekadencia programjának művészi megvalósulása lenne. A kulcsfogalom tehát nem a gondolatvilágában csak átmeneti jelleggel szereplő dekadencia, hanem az arisztokratizmus, amely élete végéig lényeges összetevője
