Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Sipos Lajos: "A sziget nem elég magas..."
Sipos Lajos • „A sziget nem elég magas...” 17 bővítéséhez, a kis birtok majd négyszeresre növeléséhez szükséges kölcsönök ügyintézésében. Segédkezett a kert rendbentartásában, a friss élelmiszerek beszerzésében, a tűzifavásárlásban. Ő közvetített később a város hivatalai, intézményei, kulturális egyesületei és Babits között. És az ő, Bánomi úton álló pincéjében, a borozószoba bejáratától jobbra volt az aláírás-fal, amelyik az ötletet adta Babitsnak egy hasonló aláírás-fal megvalósítására a teraszon. Talán még az aláírások megőrzésének-konzerválásának a technológiája is Einczingeréktől származik. Az aláírás ugyanis magában elhalványodott-eltűnt volna. Török Sophie azonban minden aláírást tojássárgájába kevert festékkel újraírt. Az így megerősített autogram örök időkre megmarad. * * * Az 1921 és 1925 közötti időszak, több korábbi kötet második és harmadik kiadása mellett, számos könyv megírásának-lefordításának az ideje. 1921-ben jelent meg a Nyugatban a Tímár Virgil fia, a Pesti Naplóban a Halálfiai első változata; ekkor fordította le Goethe művét, A naplót és állította össze az erotikus verseket tartalmazó gyűjteményt, az Eratót. 1922-ben könyv alakban jelent meg a paptanár és diákjának a története, a válogatott tanulmányokat tartalmazó Gondolat és írás, az Isteni színjáték harmadik része, a Paradicsom. 1923-ban adta ki mesegyűjteményét, az Aranygarast és a Kártyavárt, ekkor jelent meg Baudelaire Romlás virágai című gyűjteménye Babits, Szabó Lőrinc és Tóth Árpád fordításában. 1924-ben hozta a Révai Könyvkiadó három kötetben az Isteni színjáték mindhárom részét. 1925-ben jelent meg ötödik verseskönyve, a Sziget és tenger. Az egész kötetben minduntalan visszatér a „sziget” és a „tenger” motívuma. „Boldogabb korokban - olvasható a Pesti Napló 1925. október 20-i számában Babits nyilatkozata - az emberi sorsok habjai voltak egy nagy sorstengernek: ma úgy állunk korunkban idegenül, mint sziget, melynek a körűié zajló tengertől csak félnivalója van.” A sziget nem elég magas című versben ugyanez a gondolat tágabb összefüggéseket villant fel: [...] Ártér a világ, ártér Magyarország véres iszappal. A föld iszamós, s már érzem a dombot ingani házam alatt [...] Az Ember ünnepe távol még. Ki pihenhet célja előtt? S hány megfeszülés kell még a jövő Atlantiszig! Én sem nyughatom (óh, babonás szív!) öröm közt bár! A jelen kincs mint a jó levegő, nem elég soha! Többet, örökké többet, amíg élünk! A sziget nem elég magas...
