Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Sipos Lajos: "A sziget nem elég magas..."
Sipos Lajos • „A sziget nem elég magas...’ 11 mékenynek, hogy abból a kevésből, amit írt, a későbbi idő számára alig veszett el valami.” Babits 1923. március 12-én válaszolt Osvátnak. A levélben kemény szavakat használt: „Te éveken át míg együtt szerkesztettük a Nyugatot, velem nem természetes és őszinte hanem hogy úgy mondjam, politikus attitűdöt foglaltál el, amely szavaidnak értékét nagyon csökkenti. Sohasem éreztem, hogy ugyanazt gondolod amit mondasz. Mikor ezt a szerkesztést veled elvállaltam, két dolgot kötöttem ki: először is bizonyos vétó jogot (előre megjegyezve, hogy ezt nem esztétikai szempontokból kívánom gyakorolni); s aztán azt a jogot hogy egyes költeményeket a Nyugatban én is elhelyezhessek. Mindkét jogot a legnagyobb liberalizmussal s irántad való teljes tisztelettel kezeltem [...] Én csakugyan nem vagyok harcos, sem politikus, s miután energiámat a munkámra kell fenntartanom, nem vállalhatom ezeket az örökös kicsinyes súrlódásokat.” Babits azonban most sem vitte kenyértörésre a dolgot. Bizonyára a maga sorsát sem tudta elképzelni más keretek között. Ezért nem fogadta el 1922-ben a kormányzat és személyesen Bethlen István miniszterelnök erőteljes anyagi és politikai támogatásával alakult Napkelet című irodalmi és kritikai folyóirat főszerkesztői állását (melynek elfogadása esetén Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter felajánlotta Babitsnak az egyetemi katedrát). És ezért utasította el 1923 végén az angol folyóiratmintát követni akaró Magyar Gondolat szerkesztését is. Leginkább azonban nem akarta gyöngíteni a Nyugat táborát. Számára ekkor is, később is a személyes sérelmeken túlemelkedő szolidaritás volt a központi elv. Ez az alapító eszmék védelmében és az alapító személyek közötti kötelező összefogásban nyilvánult meg. Az egymás iránti szolidaritás mindenekfeletti szükségességére gondolt Babits az Adyról írt cikkekben és cikkekkel. Meg akkor is, amikor 1923. május 20-án előadást tartott Szegeden Juhász Gyula huszonöt éves írói jubileumán (ekkor készült a Közművelődési Palota lépcsőjén az emlékezetes fénykép Móra Ferenccel, Szabó Lőrinccel, Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával, Babits Mihállyal és a makói gimnáziumban a VII—VIII. gimnáziumi osztály anyagából a júliusi összevont magánvizsgára készülő József Attilával). A szolidaritás parancsa vezérelte a költőt akkor is, amikor szereplést vállalt az Osvát Ernő negyedszázados jubileumának ünnepségén. A vígszínházi ünnepen, ahol Móricz Zsigmond mondta az ünnepi köszöntőt, s fellépett Bartók Béla, Basilides Mária, Bajor Gizi, Darvas Lili, Gombaszögi Frida, Jászai Mari, Ódry Árpád és Varsányi Irén, a költő a színpadra lépés előtt, de még a színpadon is „halálsápadt volt [...] teljességgel ijesztő arcszínű” (olvasható Babits Jászai Marinak írt mentegetőző levelében). A szerepléstől való állandó irtózás mellett feltehetően a nemrégi konfliktusnak is tulajdonítható „valóságos idegrohama” volt, anynyira rossz állapotban
