Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Patonai Ágnes: Nascuntur poetae, fiunt oratores
Patonai Ágnes • Nascuntur poetae, fiunt oratores 87 valóság reális rajzát adják”.63 Tóth Lőrinc kritikájában egy olyan műfajt vár el Jókaitól, amelyet a Hétköznapoknál „nagyobb műgonddal” kell összeállítani, de nem tartozik a „regény nemesb fajába”, vagyis nem realista próza, de „mulattat, megragad, érdekel”. Bár a kritikus konkrétan nem nevezi meg az adott műfajt, elképzelhető, hogy a románc „holdudvarába” tartozó műfajra gondolt.64 Számomra itt egyrészt az tűnik a legfontosabbnak, hogy Tóth Lőrinc ezt a műfajt is szükségesnek tartja a színvonalas irodalom szempontjából, másrészt hogy a későbbiekben, a hibák kijavításával ezt, és csak ezt várja el Jókaitól, nem pedig a realista regényt. A több valószínűség követelménye a társadalom- és lélekábrázolásban erre a műfajra (is) vonatkozik. Imre László szerint „Az író a költészet ítélőbíráihoz fellebbezve tulajdonképpen szónoki fogással él. A kauzális érvelés érzelmi indoklással való félrehárítása (lévén szó politikai, katonai kérdésről) nem költői, hanem szónoki-politikusi magatartásra vall, mely a meggyőzés érdekében az elhallgatás, illetve a félrevezetés eszközeivel él. (...) Az olykor szónokiasnak, máskor érzelmi politizálásnak mondott eljárásmód (Széchenyi, Kemény bélyegezte meg így a magyar közgondolkodást) hatja át Jókai irányregényeit s műveinek jó része ilyen. (...) Ez az epikus beszédmód határozza meg s különíti el (többek mellett) Jókai regényeit az összeurópai műfajtól.”65 A retorika Jókai regényírásával kapcsolatban leginkább mesterségként (tekhné) értelmezhető. A Hétköznapok esetében több kommentár szól az inventio és a memoria fázisáról.66 A regény megírásának folyamatához Jókai szorosan hozzákapcsolódik a megtanulás, a memória fázisa: több kommentár is szól arról, hogy a szerző először mindent fejben rögzít, majd a kész művet javítás nélkül leírja. A szövegek megtanulása természeti környezethez kötött: „... látok füvet, fát, virágot, gombát, fatörzset, szederindával befutott nádkunyhót. Azokhoz hozzákötöm a gondolataimat, mint a pókfonalat.. ,”67 Zsigmond Ferenc szerint ez a romantikus lélek természet iránti rajongásának jele,68 míg Sőtér Istvánnál ugyanez a részlet arra bizonyíték, hogy „a regény realitása már megszületésekor - délibáb”.69 Lengyel Dénes ebben „Jókai regényírói módszerét” látja, aki „a kertben sétálva költi műveit”.70 Retorikai kontextusból nézve azonban ez egy klasszikus eljárás követése: az egyes szövegrészeket konkrét tárgyakhoz kötve könnyebb megtanulni. A tárgyak lehetnek egy épület szobái, vagy egy szoba bútorai is.71 Ami pedig ennél is fontosabb, az az, hogy a feltűnő, éles képek a lélekbe fúródva maradnak meg.72 Az, hogy a kirívó alakok könnyebben megragadnak az ember elméjében (vagyis inkább a lelkében), és így a különleges emberek szintén szolgálhatják a memóriát, ebből a szempontból szoros kapcsolatban áll Jókai különc (általában „túlzott jellemvonásokkal” bíró) hőseinek népes táborával. Zsigmond Ferenc Jókai írásaival kapcsolatban „kiszámítható eljárásiról beszél, szerinte „az elrendezés, sőt
