Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Patonai Ágnes: Nascuntur poetae, fiunt oratores
82 Új Dunatáj • 2007. március szakirodalom a Jókai-életmű mögött esetlegesen tételezhető teoretikus, pragmatikus, vagy akár alkalmanként megújuló rendszer lehetséges létét, azon nyomban el is borzad attól, amit feltételezni mert.”31 Arra a kérdésre, hogy „vajon elképzelhető-e olyan regénypoétika, amelynek középpontjában nem a kész szöveg maga, hanem annak tervezett hatása áll”,32 az egyik lehetséges válasz az a retorika, amely a XIX. század elején még iskolai tárgy volt.33 A KORSZAK RETORIKÁJA Az 1846-ban első regényével fellépő Jókait már a kortársak is sokszor vádolták iskolás retorikája miatt, ezt a későbbi recepció is átveszi. A művek nem feleltek meg a kortárs regényekkel szemben támasztott stilisztikai elvárásoknak sem, mégis, a szakirodalom előszeretettel alkalmazza Jókaira a költő, a semmiből teremtő zseni toposzát. A Hétköznapok ugyanakkor a monográfiák róla szóló fejezeteiben állatorvosi lóként funkcionál, Jókai minden valós vagy vélt hibáját e regényen prezentálják, és a szerző fiatalságát, illetve a francia romantika hatását okolják. A költő és a szónok megkülönböztetésének hagyománya kérdőjeleződik meg, illetve aktualizálódik a Jókai-önkommentárok és a szakirodalom szövegeiben. így ez a fejezet arra tesz kísérletet, hogy bemutassa a XIX. század elején létrejövő és alakuló retorikai hagyományt, pontosabban annak egy részét, és azt, hogy a Jókai által elsősorban a Hétköznapokban prezentált retorikusság mennyiben (nem) felel meg ennek. E hagyományrendszer alakulását néhány 1820 és 1846 között keletkezett magyar nyelvű retorikai kézikönyv illetve tankönyv jelezheti. Az említendő művek magyar nyelven íródtak, amelyre a szerzők a legtöbb esetben reflektálnak. Megjegyzendő, hogy Pápán Jókai ottlétekor már minden tárgyat magyarul tanítottak.34 Az iskolák, de legalábbis szélesebb réteg számára írott magyar nyelvű retorikák közül Gáti István műve (Fontos-beszéd), a nagyenyedi retorika és a segédkönyvként kiadott Ékes szókötés egyaránt azt hangsúlyozzák, hogy céljük egyfelől megkönnyíteni a latinul tanuló diákok dolgát, másfelől a magyar irodalom fellendítése, a magyar nyelvű terminológia megteremtése. E célt Gáti szerint oly jól sikerült teljesíteni, hogy a magyar nyelvű terminusok néhol jobbak is, mint eredeti megfelelőjük. Gáti nem tud arról, hogy őelőtte „a közönséges Oratóriának teljes és tiszta magyarsággal való előadásáról”35 bárki gondolkodott volna, művének fontosságát éppen abban látja, hogy a korábbi latin nyelvű munkákkal szemben magyarul írt könyvére mindenkinek szüksége van. Mivel a szabálygyűjtemények nem magyarul íródtak, Gáti szerint nem is lehet jó magyar szónok az sem, aki egyébként az lett volna. A fontos beszéd tudománya az írott művekre is vonatkozik: „Orátio a deák nyelvben eredeti gyökeres értelemben
