Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Patonai Ágnes: Nascuntur poetae, fiunt oratores
Patonai Ágnes • Nascuntur poetae, fiunt oratores 83 teszen Könyörgést; a dolognak nyomos és hosszabb előadására vitettetvén, jelent olylyan beszédnek nemét, mellyben valamelly bizonyos feltétel erősségekkel hosszasan úgy mutogattatik, hogy az az okos hallgatókban és olvasókban {!} meggyőzést szerezhessen.”36 Gáti szerint a cél a hallgatóság meggyőzése.37 A fontos beszéd nála azonos az iskolában oktatott retorikával: „A‘ Fontosbeszéd vagy Papszó a beszédnek ollyan neme, mellyben valamelly fő feltétel eggy rövid megszóllítás és élőbeszéd után okokkal, bizonyításokkal megerősíttetik, példákkal, hasonlatosságokkal felvilágosíttatik, a‘ támadtató ellenvetések alól feloldoztatik, bizonyos következésekkel bérekesztetik. A mi ezt tanítja, az oskolában Oratoriának, Retorikának, tiszta magyarsággal pedig Fontosbeszéd vagy Papszó tudományának, mesterségének neveztetik.”38 (Gáti nem tartja helyesnek az ékesszólás kifejezést a jelenség leírására.)39 A stílust ő „válogatott mondás”-nak nevezi, amely lehet fellengős, alatsony és középszerű. A fontosbeszéd válogatott mondásának középszerűnek kell lenni, mert a beszéd célja „mindenkor az igaz megvilágosítás, meggyőzés, és a kívánt jónak követésére, a rossznak eltávoztatására való rábírás.” Mindebből látható, hogy dacára a kiegészítéseknek, a szerző szinte kizárólag az egyházi prédikációból indul ki. Gáti István retorikakönyvét minden korosztálynak ajánlja, az „a teljes magyar közönségnek hasznára íratott”. A könyv egyben bizonyítás is: annak bizonyítása 1828-ban, hogy a nyelvművelés igenis eredményes volt, és „ha nehéz is, de nem lehetetlen valamint minden tudományos dolgokat, úgy az Oratóriát is magyarúl előadni”.40 Az Ékes szókötés mint segédkönyv a latinul tanuló magyaroknak használatára, címéhez méltóan a latin nyelv tanulását elősegítendő, a retorikai alakzatokat pusztán a latin sajátságaiként tárgyalja, bőven árasztva az antik példákat. A nagyenyedi retorika már nem csak a latin nyelv elsajátítását kívánja megkönynyíteni: a szerző szerint az ékesenszóllás lehet vallási és világi, a világi pedig törvénykezési, vagy törvénykezésen kívüli. Az előbbi azért lényeges, mert a polgári (világi) ékesenszóllás „újabb időkben (...) a parlamenti és országgyűlési tanácskozásokban határozódik”.41 A nagyenyedi retorika ezt 1839-ben említi meg, ezt a tendenciát folytatja például a Vahot által szerkesztett 1843-as Országgyűlési Almanach. A nagyenyedi szerző néhány sort szán az Epicai költészet nemeinek (amelyben egyébként szerepel a románc kifejezés is). A román meghatározása olyan későbbi követelményeket előz meg, amelyeket majd Jókain is számon kérnek: „Fő gondja legyen a Költőnek, hogy választott személye iránt részvételt gerjesszen, amit csak hív karakter, cselekvény és esetfestés által lehet elérni. Román írásra magas míveltség; a szívnek és az élet“ szövevényes viszonyainak mély ismerete szükséges.”42 Bitnitz Lajos A magyar nyelvbéli előadás tudománya című művének létrejöttét az indokolja, hogy a tanítványok és egyéb
