Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Gesztesi Enikő: A görög történetírás fejlődése Akusilaostól Hekataioson át Hérodotosig
70 Új Dunatáj • 2007. március Mielőtt hozzákezdenénk a Genealógiai elemzéséhez, már első olvasásra szembeötlő, hogy Hekataios történelmi műve átfogóbb volt a Periégésisnél. Már a cím is mutatja, a szerző rendszerbe akarta foglalni az összegyűjtött anyagot, s ebben, mint a Genealógiai cím elárulja, a genealógiai séma domináns szerepet töltött be. Azt is első pillantásra láthatjuk, hogy itt is fontos szerepet kap a földrajz, a geológiai leírásoknak kiemelt szerep jut a múlt és a jelen kapcsolatának helyreállításában. Számos olyan töredék van, amelyet a történelmi genealógiai műből idéznek, pedig tartalmuk alapján a földrajzi műből is származhatnának, legalábbis a töredékek rövidsége ezt a megoldást is megengedné. A geneológiai séma mindenesetre kapcsolatot teremt a két mű között. Már a filozófus, Anaximandros megkísérelte, hogy szétrombolja a mitikus kozmogóniát, úgy, hogy a világ keletkezésére a jelen megfigyeléséből következtetett. Azt azonban Anaximandros és Hekataios is jól látta, hogy az emberiség története nem alkotható meg a jelen megfigyeléseiből, abban a hagyományokra kell hagyatkozni. A hagyományok azonban a közelmúltra vonatkozóan szegényesek voltak, a régebbi múlttal kapcsolatban pedig mondaszerűek. Hekataios különös gondot fordított arra, hogy ezt a mondaszerű hagyományt racionális történelmi kritikával korszerűsítse. Hiányzik nála minden „isteni”, ez a legfőbb gondolat, amit Anaximandrostól örökölt. Hekataios számára azonban nehézséget okozott az is, hogy nagy az intervallum a közeli múlt és a mondák világa között. Ha az időskálának nincs kezdete, akkor azt a pontot az időskálán belül kell megtalálni, úgy, hogy innen minden irányban lehessen haladni, időben előre és visszafelé egyaránt. Ilyen biztos pontokat jelentettek a görögök számára a trójai háború, az olympiai játékok, Solón archónsága. Hekataiosnál nem mutatható ki ilyen biztos pont, Hérodotosnál viszont van, mégpedig Héraklés, tőle indulnak ki a különböző genealógiai sémák. Biztosnak tekinthető, hogy nem a halikarnassosi választotta elsőként ősnek Héraklést. Amennyiben azonban egy elődjétől vette át, akkor az - bár nem bizonyítható - Hekataios volt, mivel Héraklés és a Héraklidák igen jelentős, mondhatni a legjelentősebb szerepet játszották a fennmaradt töredékek sorában (35 töredékből 11). Hérodotos Héraklést 900 évvel korábbra datálja a saját korához képest.29 Valószínű, hogy Hérodotos egyik elődje, Héraklés idejét egyfajta generációs számítással határozta meg. Egy ilyen módszer segítségével lehetséges a múlt egy tetszőleges pontjának, a jelenhez való távolságának meghatározása, természetesen csak körülbelül, nem pontosan. Hogy ez a módszer Hekataiosnak tulajdonítható, az nem bizonyítható minden kétséget kizáróan. Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy már létezett Hérodotos előtt is. Hekataios számára a genealógiák
