Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Gesztesi Enikő: A görög történetírás fejlődése Akusilaostól Hekataioson át Hérodotosig
Gesztesi Enikő • A görög történetírás fejlődése... 71 eszközt jelentettek ahhoz, hogy rendszert vigyenek a múlt történetébe. A Genealógiai már történelmi könyv, amely a múlt különböző eseményeit foglalja össze, azt igyekszik felmutatni, ami ténylegesen volt, mindezt geológiai keretbe ágyazva, a Periégésis pedig annak leírása, ami a jelenben a lakott világról ténylegesen tudható. Ez a tény is azt támasztja alá, hogy a Genealógiai volt a későbbi, már kiforrott munka. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy Akusilaossal szemben Hekataiosnál a hérósokra vonatkozó leírások fontosabb szerepet játszanak a kozmogóniánál. Akusilaos számára a fő forrás marad Hésiodos, legtöbbször a Theogónia című munkája, de gyakran mellette áll és helyettesíti őt Homéros. Akusilaos többnyire érintetlenül hagyja a legendák tartalmát, inkább megmagyarázza a homérosi és hésiodosi helyeket. A töredékekben a változtatás lényegesen nem alakítja át a hagyományt. Hekataiosnál azonban Homéros lesz a fő forrás. Ebből az is következik, hogy a világ kialakulásával, a legősibb istenek családfájával egyáltalán nem foglalkozik, ennek a családfának az igazolása nála csak annyiban jelenik meg, amennyiben egy távolabbra mutató történet szempontjából fontos lehet /Pl. Zeus-Danaé/. A családfakutatás azonban kiemelkedő jelentőséggel bír nála, de nem saját városának történetével foglalkozik, mint az argosi Akusilaos, hanem levezeti például Deukalión családfáját abból a célból, hogy a görög törzsek névadóival bemutassa a korai görög történelmet. A földrajzi környezet kitágulását a Periégésisben teljesen természetesnek tarthatjuk, de a Genealógiaiban is ezt figyelhetjük meg, pl. a Héraklés történetben egészen a Tartéssoshoz visz minket /Kerberos/, de jól ismeri a messzi görög tájakat, pl. az Épeirosi területeket is /Géryón/. Ez a geológiai szemlélet, illetve a földrajzi horizont kitágulása adja meg az egységes szemléletet, az egységességet Hekataios egész munkássága számára. A milétosinál a genealógiák eszközt jelentettek ahhoz, hogy rendet vigyenek a múlt történetébe. Ugyanakkor bírálat alá veszi az eddigi történelmi hagyományt, racionalizmusa, noha olykor következetlenségeket mutat /beszélő kos, szőlőtőkét ellő kutya/, mégis általában logikus magyarázatokra, a mesés elemek kiszorítására ösztönzi Hekataiost. Elutasítja a csodaszerűt, a hihetetlent, s ezzel olyan metódust használ, amely a későbbi történetíróknál még nagyobb szerepet fog kapni. Hekataios először vállalkozott arra, hogy a történelmi-irodalmi tudást a Genealógiaiban, a földrajzi tudást pedig a Periégésisben szisztematikus rendezési elveknek vesse alá. *
