Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Gesztesi Enikő: A görög történetírás fejlődése Akusilaostól Hekataioson át Hérodotosig
Gesztesi Enikő • A görög történetírás fejlődése... 59 rodotosnak) is sajátja a földrajzi leírás színessége. Ugyancsak korai keletkezésre utal, hogy a ránk maradt fragmentumok között egy sincs, ami Hekataios energikus, kritikus szemléletéhez fogható lenne. Érdekes azonban az is, hogy már az antik híradások egymás mellé állították Hekataiost és Akusilaost, s nem tudtak abban a kérdésben megegyezni, hogy melyikük ültette át a hésiodosi verses munkákat prózává. A Genealógiai az egyedüli cím, amit az ókoriak az argosi írásaiból ismertek, s ez a cím nagyon jól kapcsolódott a mű legevidensebb jellemzőihez, ti. leszármazási láncolatokat vezetett le a szerző. Tehát ez a cím tökéletesen illik a töredékek tematikájához, s a ránk maradt 46 fragmentum ismerete alapján nem merül fel az emberben, hogy más munkát is írt volna Akusilaos. Noha Akusilaostól nincs cím- és könyvbeosztás, idézetekből megállapítható, hogy a Genealógiai 3 könyvből állt. Nem valószínű azonban, hogy Akusilaos maga osztotta be munkáját három kötetbe, ez a beosztás a hellenisztikus korra tehető, amikor is az ókori történetírók valamennyi munkáját osztályozásnak vetették alá. Csak az első és a harmadik könyvből maradt ránk egy nagyobb és néhány kisebb töredék szó szerinti idézetben.10 Munkájának többi részébe az antik szerzők értelem szerinti idézetei engednek bepillantást. A három részre osztás valószínűleg tartalmi szempontokon alapult: a mű a kozmogóniától és a teogóniától (I. könyv) a hérósok korán át (II. könyv) az emberi genealógiákig (III. könyv) jutott el. Akusilaos művében a kozmogónikus és a teogónikus rész, valamint a hérósokra, emberi világra utaló töredékek között nyilvánvaló a folytonosság. Az elbeszélések terjedelmesek lehettek, s ezek segítségével nemcsak a mitikus eseményeket rendezte logikus sorrendbe, hanem a mű a világ születésén valamint az istenek történetein túl a hősök és emberek eredetét és egymásutániságát is felölelte. Nehezebb szólni az egyes könyvek terjedelméről és az egyes részek arányairól, mivel a Genealógiai anyaga, ami isteni, emberi és hősi is, gyakran találkozik egymással, nem kis feladatot jelentve az antik tudósoknak és kommentátoroknak, akik fel akarták osztani az argosi művét. Hogy a humán leírás felülkerekedett a kozmogónián és a teogónián, azokból a megállapításokból, amelyekkel az ókorban illették Akusilaost, nem tudjuk kikövetkeztetni. Akusilaos prózai munkájának kialakításához a homérosi eposzok, Hésiodos Theogonia c. műve valamint fennmaradt töredékei szolgáltattak alapot, de felhasználta a kyklikus eposzokat, egy ismeretlen szerző Titanomachia c. alkotását, továbbá forrásul szolgálhattak szerzőnk számára kortársai művei is. Akusilaos számára fő forrás volt Hésiodos, de gyakran mellette állt és helyettesítette őt Homéros. Legtöbbször érintetlenül hagyja a legendák tartalmát, az események, a cselekmény jelenetei és a főszereplők olykor megváltozhatnak.
