Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1. szám - Gesztesi Enikő: A görög történetírás fejlődése Akusilaostól Hekataioson át Hérodotosig

60

Új Dunatáj • 2007. március

Akusilaos és a homérosi illetve a hésiodosi elképzelések közti viszonyt a következőkben foghatjuk meg:

1. Esetenként számára homályos Homéros - illetve Hésiodos helyet magyarázott: pl. Fr. 11; 21; 22; 25ab; 28; 29; 31; 42.

2. Szerzőnk kiegészítette a hésiodosi és a homérosi előadást: pl.

Fr. 1; 4; 6b; 8; 10; 17; 22; 24; 30.

3. Akusilaos általánosít, racionalizál - ami elsősorban a homérosi eposzokkal kapcsolatban fogható meg, de a hésiodosi művel kapcsolatban is látható: pl. Fr. 1; 9; 14; 17; 28; 37; 39; 40; 43.

4. Akusilaos szülővárosának, Argosnak a történetét írja meg, s ahol csak lehet, bőven merít az argosi tradícióból: Fr. 23-28.

Akusilaos erősen kötődik az argosi környezethez. Talán ezért olyan kevés a műben a földrajzi utalás, szemben a logographusok munkáinak többségével. Másfelől Akusilaos számára a földrajzi környezet többnyire csak a genealógiai kapcsolatok megvilágítására szolgál, s csak néhány utalást tesz ázsiai vagy még messzebbi, távolabbi területekre (a trójai háború, az Argonauták partraszállása)11. A tájak általában mitikus környezetben jelennek meg előttünk, s csak annyira részletezi a várost, a környezetet, amennyire az feltétlenül szükséges az összefüggések megértéséhez. Az a tény, hogy Akusilaosnál hiányzik a földrajzi érdeklődés, elsősorban a történészt megelőző, de még a vele megegyező korszak több írójának szemléletét is tükrözi. Meg kell azonban jegyezni, hogy a görög történelemnek nincs egyedüli központja, ami köré elhelyezkedne (szemben a római történelem egyközpontúságával). A görög történetírás nem kötődik egy meghatározott hivatalos tradícióhoz, illetve a konzervatív politikai osztályok elképzeléseihez. Ebből az következik, hogy a görög történetírás kezdeteitől fogva túl a közös mítoszokon saját városaikat és népeiket mutatják be az írók.

Az argosi történész igyekszik megtisztítani a mítoszokat a valószínűtlenségektől, és Akusilaos vagy be akarja bizonyítani az egyes mítoszok igazát, vagy cáfolni kívánja azokat, de az igazságkeresés voltaképpen epizódok elmesélésébe torkollik. Ez az epizodikusság lesz jellemző például a Fr.17, 28, 29, 33, 37, 39, 40 elbeszéléseiben, ahol az argosi különböző miértekre ad választ. A mítoszok tartalmát megőrizni, és a miértekre megadni a választ, ez a törekvés adja Akusilaos kétarcúságát és a mítoszmagyarázatok átmeneti, kettős jellegét. Mindezek mellett a Genealógiaiban még egy olyan jellegzetesség ragadható meg, ami a mű archaikus gondolkodásmódjára utal: a csodás és a különleges elemek elfogadása, mint például az emberek Deukalión és